25 év

2016.08.10. 23:04

20160805_102406.jpgNincs nyár a sarródi festőtábor nélkül! Így idén is felkerekedtem, és belevetettem magam a csodás Fertő-tájba.

Most azonban a Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábor mérföldkőhöz érkezett. 25 év után a tábor vezetője, Rujavecné Ferenczi Katica néni átadja a stafétabotot kollégájának, Hetlinger Júliának. Mindez óhatatlanul is változásokkal jár, de valljuk be, az élet így izgalmas.

Idén is színes program várt minket. Baranyai Ildikó a nemezelés csínyját-bínyját tanította meg, Czanik Ferenc festőművész az akvarell technikákkal ismertetett meg, Borbély Károly a monotípia és a kollázs technika rejtelmeibe vezetett be minket, Sulyok Gabriella a grafika témájában segített nekünk, míg Kalocsai Zoltán az akrilban rejlő lehetőségeket mutatta be, miközben ecsetvonásai révén Sarród fehérre meszelt, muskátlis ablakú parasztházai elevenedtek meg a papíron. A fertőszéplaki Látkép Galéria megnyitóján is ott voltunk, hiszen táborunk tagjai is szerepeltek néhány képpel.

Ismét fergeteges napot töltöttünk a hidegségi Grubits pajtában, de jártunk a hegykői Csipkeházban is, ahol a híres höveji csipke készítéséről kaphattunk információkat.

Bekukkantottunk a fertődi Esterházy kastély kertjébe, ahol a nemrég nyílt Rózsakert színes virágai ontották illatukat, felettünk a vakítóan kék égen bodorodó felhőpamacsok úsztak, köztük csiripelő fecskék lavíroztak. Egyik délután a már hagyománnyá vált látogatást is megejtettük a Hanság-főcsatornához és a mellette elterülő tóhoz, ahol a víz felszínét ezernyi harsogó vízimadár lepte el.

Sikerült idén is magunkba szívni és lelkünkbe építeni a Fertő táj különleges atmoszféráját. És ha változásokkal teli is, de jövőre folytatjuk.

20160731_094519.jpg20160805_101803.jpg20160805_104931.jpgA sarródi főutca templommal, traktorral, szabadtéri galériával. Itt festettünk.

img_8059.jpgimg_8056.jpgimg_7675.jpgimg_8071.jpgMonotípiáim.

20160731_164511.jpgBaranyai Ildi képével Fertőszéplakon a Látkép Galériában.

20160804_174843.jpg20160804_174510.jpg20160804_135135.jpg20160804_134925.jpg20160804_090522.jpg20160804_120439.jpg20160804_155633.jpgHidegség és a Grubits pajta csendéletei.

20160805_093411.jpgMegihlettek a virágok.

20160806_113128.jpg20160806_115640.jpgAkril és arany.

img_7732.jpgimg_7718.jpgimg_7734.jpgimg_7738.jpgimg_7743.jpgimg_7749.jpgimg_7771.jpgimg_7753.jpgimg_7752.jpgimg_7774.jpgimg_7775.jpgA Hanság-főcsatorna és környéke.

img_7826.jpgimg_7815.jpgimg_7800.jpgimg_7810.jpgimg_7811.jpgA fertődi kastély és parkja fátylas-habos felhőkkel.

img_7819.jpgimg_7821.jpgA kastély Rózsakertjének virágai.

img_7894.jpgimg_7879.jpgimg_7897.jpgimg_7898.jpgimg_7878.jpgimg_7887.jpgimg_7866.jpgCsipkeház Hegykőn.

img_8041.jpgimg_7961.jpg20160806_162734.jpgimg_7973.jpgKöszönővirágok, készülődés, zárókiállítás.

Fotók: 25 év (2016. július 31-augusztus 6., Sarród, Fertőd, Fertőszéplak, Hegykő, Hidegség).

a-ter-es-korny-_3.jpgidegenvezetessel-a-varban-_7_-masolata_1.jpgimg_7636.jpgSzámomra a legkönnyebben meglátogatható világörökségek Budapesten vannak, ahol jelenleg élek. Számos alkalommal sétáltam a Várban és az Andrássy úton, gyönyörködtem a Duna-part házaiban és munka után néha az egyes metróval, leánykori nevén a Milleniumi Földalatti Vasúttal (Kisföldalatti) utaztam tovább.

Annyira természetes ezeken a helyeken járni nap mint nap, hogy már csak apropót kellett találni, miként is szülessen meg ez a cikk, és rohanjak végig a város nevezetességein. Az apropó azonban hamar előállt: mindenképp látni akartam a Picasso és Modigliani kiállítást a Nemzeti Galériában. Így fogtam a fényképezőgépet, a vizespalackom és a táskám, majd felbuszoztam a turistáktól hemzsegő Várba.

A kiállítás megtekintése után bejártam a várnegyedet és fotóztam. A kék égen úszó vattapamacs felhők képeslap minőségűvé varázsolták a képeket, gyönyörűen mutattak a történelmi épületek fölött.
A királyi palotától indultam, ahogy kiléptem a Nemzeti Galéria ajtaján, a kőkorláthoz léptem, hogy megnézzem a Duna parti kilátást a Parlamenttel, a Gresham palotával, a hidakkal, a rakpartokkal, és azok sárga villamosaival. Innen tovább sétáltam a Mátyás templom irányába a különleges kapukkal rendelkező, középkori eredetű házak mentén. A templom ragyogott, szépen felújították. Mázas cserepei és arany csúcsdíszei ragyogtak a napsütésben. Innen tovább siettem a Mária Magdolna toronyhoz, a Halászbástyát meg sem akartam közelíteni, annyi turista lepte el. A torony méltóságteljesen tűrte a forró délutánt, habos felhők koronázták. A Kapisztrán téren, ahol az Országos Levéltár és a Hadtörténeti Múzeum áll, felszálltam a Deák tér felé tartó buszra, majd ott felszálltam Kisföldalattira. Az Opera megállónál kiszálltam, hogy lefotózzam az Opera épületét, majd tovább metróztam a Kodály köröndig, ahonnan gyalog mentem tovább a Hősök tere felé. Sajnálkozva néztem a tavaly kiégett sarokházat, és álmélkodva a gyönyörű villákat. Elhaladtam a Zelnik István Délkelet-ázsiai Aranymúzeum, és a Koreai Köztársaság Nagykövetsége mellett, hogy csak néhány példát említsek az itt sorakozó híres-neves intézmények közül.

A Hősök terére érve nem csak én, hanem a fényképezőgépem is kimerült, így innentől a telefon teljesített szolgálatot. A metróval elutaztam a Széchenyi fürdőig, kattintgattam pár képet a narancsos fénybe burkolózó épületről, még az előtérbe is bemerészkedtem, majd elégedetten tértem haza.

Nem teljes a fotótár, sok épület kimaradt. De legalább megvan a következő apropó az újabb felfedezésekre.

Fotógaléria - Duna-partok és a Várnegyed:

Fotógaléria - Az Andrássy út és történelmi környezete:

Borúra derű, derűre ború, néha szemet kápráztató naplementékkel. Felhőválogatás július második feléből.

reggeli-savok.jpgReggeli sávok (Zugló).

munka-utani-varosnezes-_10.jpgPamacsok a város felett.

munka-utani-varosnezes-_39.jpgmunka-utani-varosnezes-_43.jpgFátylak mindenhol.

alsorakosi-alkony.jpgAranyszínű alkony (Zugló).

hidegfront-_5.jpgVihar jön (Zugló).

Fotók: Júliusi fellegek - második felvonás (2016. július, Budapest).

Szerző: chaplina

Szólj hozzá!

Címkék: nyár felhők

2016-_8.jpgSopronban születtem, így a Fertő-táj az életem részét képezi. Nem is tudom, hányféle arcát láttam már. A Fertő vizéhez és a környező falvakhoz, városokhoz számos élmény fűz, melyek ebbe a cikkbe nem is férnek el maradéktalanul.

Megkapó, amikor télen a tó vize majdhogy kobaltkék színű, de van, hogy jég borítja. Megszaporodnak a korcsolyázók, a jégen ilyenkor rögtönzött hokipálya „épül”. A nádas napnyugtakor narancsszínben ég és sirálycsapatok pöttyözik az eget. Tavasszal a fűzfák barkákat növesztenek, a zöldülő nádas pedig egyre hangosabb a madarak ricsajától. Nyáron a strand megtelik fürdőzőkkel, a hattyúk pedig kitartóan kéregetnek tőlük. A nádas tanösvényein a vizet kenuk szelik át. Ősszel mindent bevon az ezüstös ökörnyál, a nádbugákon pedig jégkristályok csillognak. Az égen vadludak V alakú rajai húznak el.

A cölöpházak is elcsendesednek. A nyáron pici faluként nyüzsgő házsor télre kiürül. Hazamennek az üdülők, kiürülnek a csónakok, magányos a stég.

A Fertő-tavat az UNESCO 1979-ben egyedi természeti értékei miatt bioszféra rezervátummá nyilvánította, hiszen Európa nemzetközi jelentőségű vadvize és a kontinens legnagyobb sósvizű tava, az eurázsiai sztyeppe tavak legnyugatibb képviselője. A Világörökség Bizottság mindazonáltal - Magyarország és Ausztria példamutató együttműködésben és közös irányelvek szerinti előterjesztése alapján - a Fertő-tavat / Neusiedlerseet az azt övező településekkel együtt 2001-ben mint kultúrtájat vette fel a Világörökségi Listára. Vitathatatlan: a tó környéke 8000 év óta különböző kultúrák találkozópontja, melyen az emberi tevékenység és a földrajzi környezet evolúciós szimbiózisának eredményeként egy egyedi kulturális tájegység alakult ki. A vidéknek a természeti értékek mellett figyelemre méltó a népi építészete, több jelentős 18-19. századi kastélya pedig jelentős kulturális látnivalót jelent. A tó háromnegyede Ausztriában fekszik, a régiót azonban mégis olyan természeti egységnek tekinthetjük, amelyre nincs nagy hatással a földrajzi megosztottság.

Forrás: http://www.unesco.hu/kultura/vilagorokseg-www/cikk-cime-100107-1

Fertőújlak szikes tavacskáját mindig ellepik a vízimadarak százai. A vadludak szürkésbarna masszájából kitűnnek a hófehér kócsagok, rímelve a háttérben tiszta időben felbukkanó Schneeberg havának fehérségére. Nincs olyan évszak, hogy ne lennék itt szívesen, bámulva a madarakat és a fák mögött magasodó templom szerény tornyát.

Sarródon a Kócsagvár, a Fertő-Hanság Nemzeti Park székhelye várja a látogatót. A falu csendes utcáit jó időben biciklisek szelik át, nyáron pedig már 25. éve rendezik itt meg a Ferenczi József Nemzetközi Alkotó- és Művésztábort, melynek én már 12. éve vagyok tagja.

A fertődi Esterházy kastély is megelevenedik ilyenkor. A turistákon kívül házasodni vágyók is szívesen fotózkodnak a kastély különös gonddal kialakított francia parkjában.

Fertőszéplak főutcáján fehérre meszelt, felújított parasztházak sorakoznak. A mini skanzen tájházai a Fertő mentén lakók életmódját és gazdálkodását mutatják be.

Fertőrákosról mindenkinek egyszerre a kőfejtő jut eszébe. Kisgyerekként, amikor is dinoszaurusz kutató akartam lenni, sokszor bóklásztunk itt és megörültem, ha a mészkősziklákban rátaláltam a megkövesedett kagylókra. A faluból vezet a bekötőút a Fertőrákosi-öbölbe, ahol a strand található. Sokszor fürödtünk itt, de át is hajóztunk az ausztriai Mörbischbe (Fertőmeggyes). Ma már inkább a főutca kedves házai, a püspöki palota és a megannyi műemlék nyűgöz le.

A táj osztrák része is sok csodát rejteget, számomra azonban Ruszt (Rust) a legkedvesebb. A hagyomány szerint minden házának kéményén gólya fészkel. Ez kissé túlzás, de tény, a városkában rengeteg gólya lakik.

Sok szépséget említhetnék még, de nem teszem, nehogy elunja szavaimat az olvasó. Így marad még bőven felfedezni való és meglepetés. Vár a Fertő-táj!

Fotógaléria:

 Fent: Ivókút részlete - Balf.

5-6 éves lehettem, amikor a családdal nyaralni indultunk, akkor még Jugoszláviába. Nem sokra emlékszem, de arra igen, hogy a plitvicei tavak már akkor is elbűvöltek. Emlékszem a türkizkék, hol mélyebb, hol sekélyebb tavakra, bennük a sok-sok hallal, és a fahidakra is, amiken átlépdeltünk. Anyu fogta a kezem, nehogy beleessek a vízbe. Aztán nem sokkal később kitört a délszláv háború.

Arra is emlékszem, hogy anyu mutatott egy újságcikket, ami a Kisalföld című napilapban jelent meg. A képen a plitvicei tavak egyike előtt egy fegyveres katona állt. A Horvátország - Utazás - szálláshelyek - térképek című könyvben (Cartographia, Budapest, 2002.) leírtak alátámasztják ezt az emléket:

1979 óta az UNESCO javaslata alapján a Világörökség része. Az 1991-1995-ig tartó háború idején a területet a krajinai szerbek uralták, ebben az időben a park zárva volt. Berendezéseit, a hoteleket, kompokat és néhányat a fából készült hidak közül, melyeken át a park legtöbb útja vezetett, lerombolták, a természet azonban jobbára érintetlen maradt.

Legközelebb 2008-ban láttam a tavakat. Jó volt újra látni a türkizkék különféle árnyalataiban ragyogó vizet a kövér halakkal, a csillogó vízeséseket és a fahidakat. A fehér sziklákon vadvirágok tarkállottak, az erdő alján ciklámen illatozott. Most, hogy a képeket válogattam, újra visszavágyom, mert a türkiz árnyalataival mostanság nem bírok betelni.

Fotógaléria: