ajtodisz-keszites-_1.jpgKicsit megtöröm az utazásos bejegyzések fonalát egy más témával. Sajnos kénytelenek vagyunk búcsúzni a nyártól. Nekem elég nehéz, mert még csak most próbálom behozni magam az elmaradt nyaralások blogbejegyzésekké konvertálásával és olyan jó nézegetni a fotókat. Bizony lassan október lesz, de én még az augusztusban élek.

Azért készülök az őszre is, és ideje volt lecserélni az ajtódíszt, így rögtön csináltam hármat (kettő azonnal elkelt). Az egyik egy kis erdei idillt hordoz magán. Igazán természetes anyagokból készült, mert az alapja fakéreg, a díszítés pedig szárított hortenzia, néhány faág szeletke, fűzfaág és izlandi zuzmó. A másik kettő szalma alapra ragasztott madártollas koszorú lett. Ezeknél is használtam hortenziát és zuzmót, majd csillogó, rézszínű szalaggal kötöttem meg őket.

A még nyáron készült két akvarellt is örömmel mutatom be: a fagyal és a gránátalma képe is bekerül az akvarell-növénygyűjteménybe.

Közben elkészült a paprikafüzéres keresztszemes hímzés is, végre kivarrtam a minta körüli részt is színes fonallal.

A legújabb projekt igazán az őszhöz kapcsolódik. Nyár végén ugyanis átpakoltam a ruhásszekrényt és a már agyonhordott és menthetetlen darabokat újrahasznosítottam. Szőnyeg készül belőlük. Már alig várom, hogy elkészüljön!

ajtodisz-keszites-_5.jpgajtodisz-keszites-_6.jpgajtodisz-keszites-_9.jpgAz ajtódíszek.

fagyal-_4.jpggranatalma-_2.jpgFagyal és gránátalma.

paprikas-hangulatban-_1.jpgpaprikas-hangulatban-_4.jpgpaprikas-hangulatban-_13.jpgpaprikas-hangulatban-_16.jpgimg_9401.jpgPaprikafüzér-fázisok.

szonyegfonas-_1.jpgszonyegfonas-_2.jpgPólókból szőnyeg.

Fotók: Készülődés az őszre, avagy szöszmötölés felsőfokon (2016. augusztus-szeptember).

trogir-_153.jpg

A dalmát partvidéken található város óvárosa került fel az UNESCO listájára. Egy kis szigeten fekszik a szárazföld és a Čiovo-sziget között, ezekkel egy-egy kis híd köti össze.

Tragurion néven az isszai görögök alapították a Kr. e. 3. században. Plinius már római városként említi, majd Bizánc és Velence hatalma alá kerül, ekkor neve már Trau. Eztán a magyar királyok fennhatósága alá tartozik, a tatárjárás idején IV. Béla családjával ide menekül.

A Velencei Köztársaság megszűnése után francia uralom alá került, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A Monarchia 1918-as összeomlása után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része. 1990-től Horvátországhoz tartozik.

Ahogy belépünk a városba, megragad minket a középkori hangulat. Egymással verseng a román és a gótikus stílus, mégis úgy érezzük, itt nem nyomják el egymást, sőt, egységet alkotnak.

A házak ódon falai a kis ablakokon kívül néha egy-egy címert is visel. A szűk utcácskák kövei fénylenek, simára koptatták a járókelők az évszázadok alatt. A templomok fehérlő tornyai pedig mintha kérkednének, melyikük a szebb és magasabb a másikhoz képest.

A város nevezetességei közül az egyik leghíresebb a Szent Lőrinc-katedrális. Harangtornya velencei gótikus stílusban épült. Román stílusú kapujának faragványai a dalmát szobrász, Radovan trogiri mester művészetét dicsérik.

A főtéren áll a Loggia és az Óratorony, valamint a reneszánsz elemekkel gazdagodott városháza.

A sziget délnyugati csücskén terpeszkedik a Kamerlengo-erőd és a Szent Márk-torony. Nevük is mutatja, hogy a város védelmében volt fontos szerepük.

Trogir kis ékszerdoboz, igazi turistaparadicsom. Aki világörökségekre vadászik, mindenképp jöjjön el ide, mert innen három másik világörökség – Split óvárosa, Stari Grad és Sibenik – is könnyedén megközelíthető. Kell ennél több?

 

Fent: Trogir látképe a Kamerlengo-erődből.

Források:

Útitárs - Horvátország. Panemex Kft., Budapest, 2004.

Cartographia - Horvátország. Utazás, szállás, térképek. Cartographia, Budapest, 2002.

Trogir a Wikipédián

Képgaléria:

 

Tengernyi élmény az Adrián

2016.09.24. 19:05

split-_28.jpgsplit-_50.jpgSzerencsések lehettünk, hogy ez a nyár sok érdekességet tartogatott számunkra. A Rax-túra után ugyanis egyből a tenger felé vettünk az irányt, és a magas hegyek után hirtelen a tengerparton találtuk magunkat. Jó, azért közbeesett jó néhány órányi és kb. 600 km-nyi autóút.

A cél ugyanis Trogir volt. Mert még nem jártunk ott. Mert szép strandjai vannak, mégis kínál kirándulási lehetőségeket környéken. És mert világörökség. Trogirtól nincs messze Split városa, hazafelé pedig Sibeniket  is útba akartuk ejteni, így egy nyaralás alatt három világörökséget tervetztünk meglátogatni.

Már az odaút is tartogatott látnivalókat. Elhagyva Karlovacot, útban a Plitvicei Nemzeti Park felé megálltunk Slunjban (magyar nevén Szluin). Rastoke nevű része varázslatos tündérország. A Korana és a Slunjcica folyók találkozásánál fekszik, házai a két folyó által közrefogott szigetekre épültek, melyek szikláiról számos vízesés vize zubogott alá. Itt mindennapos látvány, hogy az ember kilép a kertjébe és egy vízesés fogadja, vagy a patakocska a háza alatt folyik tovább. A víz energiáját az itt lakók okosan mindig is okosan használták fel, ugyanis számos vízimalom működik itt, némelyik 300 éves. Egy udvar kapuján láttunk is egy feliratot, miszerint liszt kapható.

sibenik-_4.jpgkapolna-_1.jpgAhogy közeledtünk a tenger felé, megváltozott a táj. A dús erdők borította vidéket lassanként kopár táj váltotta fel. A fehér mészkősziklák között szeszélyesen kanyargott az út. Egy vonulaton épp egy felhő bukott át. A távoli hegygerincen szélkerekek forogtak, a völgyben kőtemplommal ékesített kis falvak húzódtak. Kisvártatva megláttuk a tengert. Sötétkéken csillogott a sziklák lábánál, hátán sok pici, fehér pontnak látszó hajó ringatózott. A partokon szállodák és apartmanok sűrű szövedéke kémlelte a vizet.

Délután, dugóban araszolva értünk Trogirba. Ahogy megláttuk a kis szigetre épült óvárost, melyet a város többi részével és a szomszédos Ciovo-szigettel csupán két híd kötött össze, már teljesen izgatott voltam.

Elfoglaltuk szállásunkat a Ciovo-szigeten lévő apartmanban. Már sötétedett, mikor elindultunk felfedezni a várost, az erkélyről már láttuk kivilágított templomtornyait, fehér jachtjait és pálmafáit. Átsétáltunk a hidacskán és a parti sétányon haladtunk tovább. Az éttermek tele voltak, finom illatok szálltak a levegőben. A boltok némelyike kagylóból és korallból készült ékszereket, tengeri csigákat és szivacsokat árult, míg mások csíkos ruhákat, ingeket, sálakat kínáltak. Minden sarkon fagyis bódé állt, hűtőmágnesek és képeslapok tömkelege várt új gazdájára. A városka szűk utcáin csillogott a kő, annyian taposták már. Fölénk tornyosult a számos templomtorony, a házak kőfalain kicsiny ablakok pislogtak. Finom pizzával, borral és sörrel búcsúztattuk megérkezésünk napját.

a-hajon-split-fele-_19.jpgvadregenyes-strand-_24.jpgAmi a strandokat illeti, a környéken többfélét is ki lehet próbálni, mi olyat kerestünk, ahol van elég árnyék. A Ciovo-sziget strandjait teszteltük, mindegyik szép volt és a tenger mindenhol gyönyörű színekben játszott. Volt apró fehér kaviccsal leszórt napernyős, volt szintén kiépített, de sziklásabb, és ami nekem a legjobban bejött, a vadregényes és sziklás. Slatine környékén találtuk meg az ideális partszakaszt, ahová visszajártunk. A part itt is le volt szórva kaviccsal, de a kabócaciripelés, az illatos fenyők és a távoli olajfaligetek kárpótoltak. A part menti sziklák közt, a sekély tocsogókban kedvemre turkálhattam kagylók és egyéb herkentyűk után. Találkoztam egy pici halakból álló rajjal, tengeri sünökkel és uborkákkal, egy kő alatt pedig egy kígyókarú tengeri csillag lapult. A lyukacsos kövek közt, a dagályvonalon partra vetett és már elpusztult rákok páncélja, tengeri szivacsok, üvegkaviccsá csiszolt üvegszilánkok és fenyőtobozok aszalódtak a napon.

Egyik reggel hajóútra indultunk. A Slatinében is kikötő hajó Splitig vitt bennünket. Elhagytuk a kikötőt és messziről látszottak csak Trogir tornyai. Most a vízről láttuk a Ciovo-sziget partját, a fenyőfák sorát és a sziklákat. Sirályok kerestek élelmet a vízben és motorcsónakosok, jet-skisek robogtak el mellettünk. Nem sokára feltűnt Split városa. A parti sétányt itt is pálmafák övezték és egyből előttünk álltak a város falai, amelyek tulajdonképpen Diocletianus római császár palotáinak maradványai. Az óváros ezek közé a falak közé épült, szép egységet alkotva, ezért is kapta meg az UNESCO-jelölést.

trogir-_52.jpgtrogir-_61.jpgA városban nyüzsögtek a turisták. Felmentem a Szent Doimus székesegyház tornyába, ahol gyönyörű kilátás fogadott, de alig bírtam lejönni a szűk lépcsőkön, mert alulról tódultak fel az emberek. Körbejártuk az óvárost, amilyen alaposan csak lehetett, engem lenyűgözött a város és a forgataga. Találtunk egy koktélozót, ahol Game of Trones-os koktélokat kínáltak (a sorozat néhány jelenetét a városban forgatták), végigjártuk a piacot, megtaláltuk a halpiacot, ahol már eltakarították a délelőtti vásározás nyomait (csak a szag maradt), végül egy parkban fügét ettünk és a közeli szökőkút ivóvíz csapjából friss vizet vételeztünk. A hajó délután vitt minket vissza Trogirba, ahol este ismét felfedező portyára indultunk.

Az egész nyaralás fénypontja számomra az a kora reggel volt, amikor egymagam bementem az ébredező városba. Korán keltem, hogy a fotózáshoz szép fényeket találjak és nem csalódtam. Enyém volt a város. Csak néhány turistával találkoztam, ők is fotózni jöttek. Minden csendes volt, majdnem kihalt. Az éttermek még zárva voltak, de az utca kövét már sepregették az ott dolgozók. A látványosságok előtt, ahol napközben tömött sorok állnak, most csak én fotóztam, a középkori loggia falfestményeit csak én nézegettem és senki sem sürgetett, vagy lökött arrébb. Ahogy a nap már magasabban járt, egyre több ember jelent meg, én pedig visszaspuriztam a szállásra.

Hamar eltelt az öt nap, amit itt töltöttünk. Elbúcsúztunk Trogirtól és Sibeniknek vettük az irányt. Az UNESCO lista szereplőjeként most a Szent Jakab-székesegyház várt minket. Felújítás alatt lévő tornya már messziről fehérlett. A párkányzaton láttam a 72, emberi fejet ábrázoló kőszobrot és hosszasan fotóztam a főkapu díszeit. Sétáltunk az utcácskákon, majd összeszedelőzködtünk. Hosszú út várt ránk hazáig.

Aki erre jár, nem csalódik, a látványosságokból nincs hiány. Sajnos a Krka-vízesésekre nem maradt időnk, de még egy okkal több akad, hogy visszajöjjünk erre a vidékre. Remélem, így lesz.

rastoke-_20.jpgrastoke-_77.jpgrastoke-_3.jpgrastoke-_57.jpgrastoke-_9.jpgrastoke-_13.jpgrastoke-_66.jpgrastoke-_22.jpgrastoke-_59.jpgSlunj mesebeli házikói vízesésekkel és malomkövekkel. Fent: Spliti részletek; Ablakok Sibenikben és kápolna a Ciovo-szigeten; Tengeri részletek; Esti fények Trogirban.

trogir-_173.jpgTrogir látképe a Kamerlengo-erődből.

trogir-_19.jpgEsti fények a parton.

trogir-_34.jpgtrogir-_40.jpgElkoptatott kövek.

trogir-_17.jpgVásárfia 1: egy kosárnyi kerámia hal.

trogir-_15.jpgVásárfia 2: tengeri szivacsok.

trogir-_48.jpgtrogir-_11.jpgJó fogás az éttermek előtti hűtőkben.

trogir-_104.jpgtrogir-_158.jpgtrogir-_99.jpgtrogir-_108.jpgtrogir-kora-reggel_-turistak-nelkul-_33.jpgtrogir-kora-reggel_-turistak-nelkul-_28.jpgMediterrán növényvilág.

trogir-_175.jpgTrogir a hídról.

trogir-_71.jpgA Ciovo-sziget Trogir partjáról.

trogiri-piac-_2.jpgMinden földi jó a helyi piacon.

a-hajon-split-fele-_26.jpgHajózunk Split felé.

split-_7.jpgMár közeledünk.

split-_116.jpgsplit-_117.jpgKilátás Split kikötőjére a Szent Doimus székesegyház harangtornyából.

split-_54.jpgsplit-_60.jpgsplit-_64.jpgSpliti csendéletek.

split-_16.jpgA palota fala a part felől.

split-_110.jpgVitorlások a kikötőben.

kavicsos_-kiepitett-strand-_3.jpgA Ciovo-sziget egy kavicsos strandja.

kavicsos_-kiepitett-strand-2-_9.jpgEz is kavicsos strand, egy pici öböl sziklái között.

vadregenyes-strand-_19.jpgvadregenyes-strand-_30.jpgvadregenyes-strand-_10.jpgvadregenyes-strand-_22.jpgA vadregényes strand Slatine felé, amit megszerettünk.

vadregenyes-strand-_14.jpgvadregenyes-strand-_13.jpgPozsgások, olajfák.

kavicsos_-kiepitett-strand-2-_6.jpgvadregenyes-strand-_20.jpgSzép környezetben szépet lehet alkotni, már ha az ember nem gyűjtöget tengeri kincseket.

pici-halak-_2_1.jpgvadregenyes-strand-_33_1.jpgPici halak raja és tengeri rózsa.

lassan-lemegy-a-nap-_5_1.jpgCsillámsirály.

naplemente-a-szallas-teraszarol-_7_1.jpgAlkonyodik Trogir felett.

sibenik-_29.jpgSibenik, Szent Jakab-székesegyház.

sibenik-_78.jpgsibenik-_57.jpgsibenik-_47.jpgsibenik-_81.jpgSibeniki részletek.

Fotók: Tengernyi élmény az Andrián (2016. augusztus 22-27. Slunj, Trogir, Slatine, Split, Sibenik).

A ragyogó kék ég alatt

2016.09.20. 21:54

img_8397.jpgimg_8355.jpgimg_8364.jpgAz augusztus 20-ai hétvége számunkra már évek óta nem a nemzeti ünnep rendezvényeiről szól, hanem a Rax-túráról. Mert természetesen idén is nekiindultunk. Néhány fős csapatunk közben szépen kibővült, így már 13-an veselkedtünk neki az emelkedőknek.

Amikor Sopronnál átléptük a határt, a távolban ködöt láttunk, ami hamarosan el is nyelte a napot. Félő volt, hogy rossz időnk lesz a túra alatt és hiába másszuk meg megint a Heukuppét, úgysem látunk majd semmit a tájból.

Ahogy átszeltük a kis falvakat és városokat, a helyzet még csüggesztőbbé vált. A köd mindent beborított. Aztán feltűntek előttünk a hegyek, és az ég is kezdett tisztulni. Preiner Gscheidnél a parkoló csurig tele volt autókkal, csak nagy nehezen sikerült leparkolni, ami meglepett minket, mert eddig minden évben csak néhány autó várakozott itt, a miénken kívül. Valószínű, hogy sportverseny lehetett a környéken, vagy csak jó időt jósoltak és sokan jöttek túrázni, bár elég hideg volt még a levegő, de szerencsére már javában szikrázott a nap a fejünk felett. Amint elindultunk felfelé a kaptatón, hamar le is kerültek rólunk a kabátok és pulcsik.

Végül olyan gyönyörű idő lett, mint eddig még itt jártunkkor soha. A vakítóan kék égen a képeslapokról visszaköszönő, tökéletes felhők úsztak fehéren és bodrosan. A fenyők zölden ágaskodtak a hegyoldalban, de a távoli hegyek már kékes színt öltöttek.

Az út mellett tarka virágok virítottak, és ahogy haladtunk felfelé, úgy szélesedett és egészült ki az alpesi flóra palettája, az azáleáktól, fehér májvirágoktól, bábakalácsoktól, harangvirágoktól fogva a rózsaszín osztrák tárnicskákig és a havasi gyopárokig.

A Karl-Ludwig Hausnál nagyobb pihenőt tartottunk a csúcstámadás előtt, és egy kávé mellett élveztük a napsütést és a táj szépségét. Meglátogattuk a kis hegyi kápolnát, majd erőt gyűjtve elindultunk a Heukuppe felé.

A csúcson ezúttal beláttuk az egész környéket. Az égen most a bodros felhők mellett felhősávok is szaladtak, sugárszerűen szelték át a kékséget. Előttünk magasodott a Schneeberg, csúcsát épp egy felhő nyaldosta. A többi, kisebb hegy is szépen felsorakozott, és a messzeségben feltűnt a Habsburg Haus is, ami talán a jövő évi úti célunk lesz.

Néhány csúcs-fotó elkészülte és csúcs-csoki felfalása után elindultunk lefelé. Én persze mindig lemaradtam, mert nem tudtam betelni a látvánnyal, folyamatosan lőttem a képeket.

Viszonylag gyorsan leértünk még úgy is, hogy kisebb pihenőket iktattunk be és még belefért a bocisimogatás is. Sajnos zergéket nem láttunk. Talán a sok túrázó elől menekültek el, talán jobb dolguk volt. Ennek ellenére az idei túra sikerült a legjobban, és még sokáig fogjuk emlegetni a szikrázó napsütésben úszó fellegek alatt magasodó hegyeket.

img_8323.jpgElindultunk felfelé.

img_8295.jpgimg_8306.jpgHa zergékkel nem is, de egy pici pocokkal és lábatlan gyíkkal találkoztunk.

img_8332.jpgimg_8339.jpgRagyogó kék égen úszó pamacsok.

img_8365.jpgA kopár sziklák zónájának határán.

img_8396.jpgA hegyi kápolna a Karl-Ludwig Hausnál.

img_8401.jpgimg_8523.jpgimg_8534.jpgimg_8521.jpgimg_8383.jpgimg_8421.jpgVirágsztárok (osztrák tárnicska, fehér májvirág, fecsketárnics, árnika, harangvirágok és havasi gyopárok).

img_8391.jpgI love Rax.

img_8427.jpgÉrdekes sziklaformák.

img_8454.jpgCsúcstámadás (Heukuppe, 2007 m).

img_8453.jpgKéklő hegyek.

img_8471.jpgA lelkes csapat!

img_8469.jpgimg_8511.jpgCsíkos ég alatt.

img_8486.jpgKépeslap.

img_8489.jpgFelhőbe burkolózik a Schneeberg.

img_8501.jpgimg_8536.jpgAhogy ereszkedtünk lefelé, újra megjelentek a törpefenyők, majd a nyár végi rétek színes virágai.

img_8554.jpgBociportré.

Fotók: A ragyogó kék ég alatt (2016. augusztus 20, Rax-hegység).

Győr és Pannonhalma

2016.09.19. 22:45

gyor-_10.jpgpannonhalma-_5.jpgGyőr számomra évekig csak egy köztes megálló volt a Sopronba vezető úton. Várni kellett a buszra vagy vonatra, ami persze mindig késett. Nekem innen mindig mehetnékem volt, még akkor is, ha a város marasztalni akart. Mindig az ideiglenességet jelentette. A helyet, ahonnan már nincs messze az otthon.

Most már nincs így, Győrben is megtaláltam a sajátos szépségeket és a hangulatokat. A barokk épületek, magasba törő templomtornyok, a Rába csillogó vize és a hangulatos utcácskák megérdemlik, hogy megismerje őket az utazó.

Győr után Pannonhalma is bemutatkozott. A Főapátság impozáns tornya már messziről uralta a tájat. Belépve a Bazilikába, síri csendet várt volna az ember, mégis izgatott nyüzsgés várt - zarándokok társalogtak a boltívek alatt. Az altemplom és a kerengő már sokkal csendesebb volt, ideálisabb hely a meditálásra.

A könyvtár magával ragadott, mintha egy mesefilmbe csöppentem volna. A díszes kupolát aranyozott fejű oszlopok tartották, és amerre a szem ellátott, vaskos könyvek sorakoztak a polcokon. Egy ódon asztalon földgömb pihent és már csak egy bagoly figyelő szempárja hiányzott volna ahhoz, hogy Harry Potter világa megelevenedjen.

Az ajándékboltban levendula illat keringett. Nem is lehet letagadni, hogy az apátsági termékek legjavát ez a növény adja. A polcokon ízesített ecetek, olajok, illatszerek és más különlegességek sorakoztak.

A levendula ültetvények messziről zöldelltek a lepárló épület körül. Micsoda lila színben úszhatott a táj nyáron! Most csak zöldellett, de még így is lenyűgöző volt. Akár az egész táj, ami igencsak marasztaló.

gyor-_24.jpgXantus János Múzeum. Fent: a Püspökvár és a Főapátság tornya.

gyor-_8.jpggyor-_4.jpggyor-_1.jpggyor-_16.jpgKülönleges cégérek mindenütt.

gyor-_26.jpgA Loyolai Szent Ignác bencés templom.

gyor-_48.jpggyor-_15.jpggyor-_75.jpggyor-_9.jpgVárosrészletek.

gyor-_37.jpgA városban rendezik a Barokk esküvőt.

gyor-_29.jpgMadárcsapat a Széchenyi tér felett.

gyor-_65.jpggyor-_6.jpgDíszes kilincs és egy kis szódavíz.

gyor-_59.jpggyor-_55.jpgNaplemente a Rábánál.

gyor-_90.jpgVárosháza.

pannonhalma-_6.jpgPannonhalmi apátság.

pannonhalma-_16.jpgpannonhalma-_50.jpgpannonhalma-_20.jpgpannonhalma-_41.jpgApátsági részletek.

pannonhalma-_54.jpgpannonhalma-_56.jpgA könyvtár.

pannonhalma-_83.jpgLevendula lepárló a levendulamezők közepén.

Fotók: Győr és Pannonhalma, 2016. augusztus 12-13.