Vihar

2009.04.18. 15:41

Sorra tikkadtak ki a kis palánták a kertben, a tűző napon. A föld rögösre száradt, a reggeli locsolás nyomai már nem is látszottak. De az ég kékje nem volt az igazi, a fénylő, tavaszi kék. S a láthatáron elkezdett sűrűsödni a sötétség, egyre erősebb kontrasztot alkotva a nagy nyárfák harsány, friss zöldjével.

S elkezdett dörögni az ég. Először csak haloványan, szerényen, majd egyre erősödve, mintha az éhes, a világot elnyelni akaró, szürke felhők gyomra korogna az éhségtől. Percek se teltek el, a morgás megint erősödött, robajlássá fokozódva. A nyárfák hajlongani kezdtek, mintha összedugnák a fejüket és a szél úgy suttogott lombjaik közt, hogy azt lehetett vélni, pletykás, öreg nénik vitatják meg a frissen érkező hírt: Na,  lesz ebből valami?

De ekkor az ablakon elkenődött az első vízcsepp. A többi gyors egymásutánban követte, s már nem lehetett látni a környező domboknak még a sziluettjét sem. Villámok világították meg a szürke eget, átcsaptak egymás felett, versenyezve, ki nyúlik hosszabbra. S az eső csak kopogott-kopogott szaporán az ablakon, kis patakokként futva le a semmibe.

Aztán jóllakhattak a felhők, mert ritkult a dörgés, az ablakot se verte olyan szorgalmasan az eső, a sötétség foszladozni kezdett és a távolban kék tó tükreként ragyogott az ég. A tavaszi lombok fénylő csillogást kaptak, a piszkos utcakő ezüstösen mosolygott. Megtisztult a környék és a halvány, délutáni fényben nagyot sóhajtott a Tavasz.

Képek: 2006-2007. Sopron

Szerző: chaplina

Szólj hozzá!

Címkék: tavasz felhők

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr471072787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.