A kilátó

2009.04.23. 19:54

Keskeny ösvény fut fel a domb hátán, kanyarogva vezet hozzá. Dús lombok takarják még, de tudom, minden lépéssel közelebb kerülök, bármelyik pillanatban kikandikálhat a fák közül. S egyszercsak meglátom. A fából ácsolt kilátó méltóságteljesen terpeszkedik a tisztáson, lábainál vadvirágok színes tengere hullámzik: már virít a rekettye és a zanót, de a szegfűk  duzzadt bimbói még csak sejtetik rózsaszín ragyogásukat. Csillámpala kövek fénylenek itt-ott a fűcsomók és a kis bokrok között, de a piciny csillanások hamar elalszanak, mikor rájuk omol a félhomály.  Madárfütty keveredik kutyaugatással, egész zajos a környék, pedig bizony már alkonyodik.

Felmászok a kilátóra. A korláthoz lépek. Deszkába vésett szerelmek mélyen ülő betűin siklik végig ujjam. Fenyők édes gyantaillata kísér és egy molylepke tétova repte miatt félrehajtom fejem. Csodálom az előttem elterülő várost.

A nap már lebukott a horizont alá, rózsaszínbe borul az ég, és olyanná válik, mint a mályvacukor. És a szürkület mohó jószág, pillanatok alatt befalja mind, sötétbe borítva a tájat. Leszállt az est, kigyulladnak a város fényei, s az ismerős utcák ismeretlen képévé folynak össze. Hűvösödik. Indulnom kell. Kavics csikordul a talpam alatt.

Képek: 2006. Sopron

 

Szerző: chaplina

Szólj hozzá!

Címkék: kilátó

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr121082648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.