Kavicsok

2009.05.21. 20:39

Már kicsi koromban gyűjtöttem kavicsot. Emlékszem, az óvoda homokozójában turkáltunk, építettünk és romboltunk, ástunk. Na meg persze kavicsok és apró fehér kagylóhéjak után kutattunk, és kis barátnőimmel azon versenyeztünk, ki talált szebbeket, nagyobbakat. Emiatt sokszor lehajtott fejjel közlekedtünk az udvar egész területén, legfőképp a kaviccsal leszórt részeken. Arra is emlékszem, hogy első gyűjtött kavicsaim sima felületűek és színesek voltak, csillogtak kis kezemben. Hazaérve pedig üvegbe téve, vízben tároltam (mert azt mondták, így még szebb színük van és én osztottam a véleményt) vagy kirakosgattam őket a polcra. Aztán persze meg-megunogattam és elhajítottam őket, de az elkövetkező napokban mindig újabbak és újabbak zörögtek zsebeimben. Ahogy nőttem, egyre jobban érdekeltek a kavicsok, kövek. Egy időben, amikor dinoszaurusz kutató akartam lenni, jelentős mennyiségű ásványt és kőzetet vásároltam össze és rendeztem gyűjteménybe. (Persze ahogy a zsebpénzem engedte). 

Ma is gyűjtök köveket, kavicsokat, pedig már nem vagyok gyerek. Ha utazom valahová, szép tájakon járok, tengerparton sétálok, hegyek közt bandukolok, szinte biztos, hogy mindig hozok haza magammal néhány követ. Így töltötték meg a polcomon lévő kis üvegtálkámat a Fogarasi havasok tetejéről származó csillogó, érdes felületű, lapos és lemezesen töredező kőzetek vagy az Erdélyt szegélyező Bihari-hegység egy kristálytiszta patakjának fémes-lilásan fénylő, sima kavicsai.

Akváriumom kavicsai is utazásaim emlékét őrzik. Vannak itt folyami kavicsok az őrségi Vadása-tóból (tudom, a tónak nem sajátjai); apró, csíkokkal végigszántottak, sima és gömbölyű rózsaszínek, zöldek és barnák a Dunából; többféle az előbb említett erdélyi helyekről; simák, szinte gömb formájú fehérek és a Holdéhoz hasonló felszínű barnák az Adriai-tengerből; tarkabarkák a Fertő tóból valamint csillámpala kövek a Soproni-hegység lassan csordogáló, kis patakjaiból.

Különleges kavicsaim közt van egy fölöttébb különleges is. Igaz, eleve különlegesnek tartott kavicsokat gyűjtök csak, de ez a kövecske egy kicsit más. Egy barátomtól kaptam, aki végigjárta az El Caminót. Ő mesélte, hogy az úton sok kőre festenek fel sárga nyilat útmutatásképp. Tőle kaptam azt a kis szürke, jelentéktelen kavicsot a sárga nyíllal, amit a mai napig őrzök és nagy becsben tartok.

Bálint Ágnes ír nagy szeretettel a kavicsokról, kövekről, csigaházakról mint "vízhozta játékok"-ról a Lepke az írógépen című könyvében:

"Az én gyerekszobám a Duna volt: homokos partán játszadoztam tavasztól őszig, csigaházakkal, fehér, rózsaszínű, szürkéskék vagy zöldes kavicsokkal és kagylókkal, melyeknek belseje gyöngyházfényben csillogott. (...) Hullámverések után a parti homok sima lett, mint a márvány. Ide is lehetett rajzolni, vékony ággal. Színes kavicsaimból mozaikképeket raktam ki a homokon: hajót, virágokat, házat kerítéssel, kígyót, csigát."

De miért foglalkoznak ilyen sokat az emberek a kavicsokkal? Miért gyűjtik őket? (Mert ugyebár ezzel a hóborttal nem vagyok egyedül.) Miért rakják ki velük a turisták a nevüket vagy az "Itt jártunk" feliratot Tatabánya környékén vagy a Ság-hegyen a dombloldalakon? Miért készítünk ékszert belőlük, miért hisszük és tudjuk, hogy gyógyítanak, megvédenek minket? Miért kacsázunk velük a tükörsima tavon?

A sok miértre egyszerű a válasz. A kavicsok által ismét visszatalálunk a folyópartra, az erdők mélyébe vagy a hegyek ormára, ahová civilizációs béklyóink miatt már nem juthatunk el olyan könnyedén. A kavics is egy kapocs a sok-sok ezer közül, ami összeköti az embert a természettel. Ránézve, kézbe véve azt elmenekülhetünk egy kicsit a nagyváros morajlásától, a szabályok dzsungelétől, a kényszerűségek és elvárások szövevényétől. Merjük hát végigsimítani ujjaink a folyami kavics sima arcán, tartsuk nagy becsben a patak által hurcibált egyszerű, jelentéktelen kavicsokat is, ne csak a csiszolt drágaköveket, mert olyasvalamire taníthatnak meg bennünket, amit az évezredek alatt már elfelejtettünk.

 

Képek: saját, 2006-2007.

Szerző: chaplina

Szólj hozzá!

Címkék: kavicsok

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr851111718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.