Templomtúra Ausztriában

2009.06.23. 21:00

Egy vasárnapi buszos kirándulás alkalmával ezúttal az osztrák Alpok egy szeletkéjét ismerhettem meg. Az útvonalunk Maria Schutz, Neuberg an der Mürz, Mariazell, Erlaufsee és Lilienfeld volt. Már vártam ezt a kirándulást, mert az Alpok hegyei mindig tartogatnak meglepetéseket. Más a klíma (jóval hűvösebb), a sziklákon meg-megcsillan a nap, a felhők árnyék-átvonulásai pedig mindig más színekben láttatják a hegyek harsogó zöldjeit, komor szürkéit és meleg barnáit. Gyors folyású patakok futnak versenyt a kanyargó utakkal s néha egy-egy zúgó csillan a kövek között. A kedves, muskátlis parasztházak közt vadvirágos rétek terülnek szét, rajtuk marhák, lovak, kecskék legelésznek elégedetten.

Az első állomásunk Maria Schutz volt. Itt megnézhettük a zarándokok által jól ismert templomot, benne a csodatévő kúttal. A templom elől jól belátható a környék, a völgyet átszelő viadukttal.

Sietnünk kellett az indulással, ugyanis a Mürz folyó mellett fekvő Neubergbe készültünk, ahol a katedrálist akartuk megtekinteni. A sietség oka a mise kezdete volt, ugyanis még azelőtt be akartunk jutni. Épp időben érkeztünk, egy-két perc erejéig körbenézhettünk, aztán kiosontunk a kerengőbe, ahol ólomüveg ablakok szűrték át a gyér napfényt, de a folyosó így is lilás-kékes árnyalatokban fürdött. A kerengőből kilépve elhaladtunk a szomszédban található természetrajzi múzeum mellett. Buszunk már várt ránk, de mielőtt beszálltunk volna, még visszapillantottunk a fölénk magasodó hegyekre, melyek közül az egyiken hófoltok emlékeztettek minket arra: nyár ide vagy oda, itt azért mindig jelen van egy csipetnyi tél. A busz a Gesundheitshof előtt állt, ami egy vitálhotel, valamint szanatórium. Az idegenvezető szerint Hundertwasser, a híres építész készítette, de több, mint egy órás netes kutatómunka után kiderült számomra, hogy nem  a Mester készítette, csupán egy utánzat. Ezt a tényt alátámasztja, hogy az építész munkáinak listáján nem szerepel a neubergi. Mindegy, a ház egyedi és különleges, a borúsra forduló időben is szépen csillogtak mozaikjai és fém kupolái.

Neuberget elhagyva célba vettük a nap fő látványosságát és úticélját, Mariazellt. Az itt álló templom is híres zarándokhely, sok történet, legenda kapcsolódik hozzá, illetve a mariazelli Szűzanyához. Hegyek között, szerpentinen, a Mürz folyó mellett és tucatnyi kis hegyi patakon át utaztunk tovább. Alagutakon is áthaladtunk, gyönyörű, vadregényes, ám kissé veszélyes helyeken. Ide kapcsolódik egy történet, miszerint volt egy asszony, aki gombászni indult kíséretével a hegyekbe. Sok gombát akart gyűjteni, nem érte be pár szemmel. Hiába szóltak rá, hogy vigyázzon, ne menjen túlságosan a sziklák szélére, mert leszakadhatnak a kőtömbök, de az asszonyt csak a sok gomba érdekelte. Végül valóban leszakadt egy sziklatömb a helyéről, az asszony a vízbe esett és szörnyethalt. Róla nevezték el az itt zubogó vízesést a Halott asszony vízesésének. mivel ez az útszakasz nagyon veszélyes, egy alagút vezet át a sziklák alatt. Így a vízesést nem lehet megnézni, de nem is baj, így nem esik senkinek bántódása.

A hegyek közül kiérve beértünk a völgybe, ahol Mariazell városka fekszik. Már messziről látszott a kegytemplom. A busz pont előtte tett ki minket. Legelőször a templom kincstárát néztük végig, rengeteg érdekes történetet megismerve a kincstár tárgyaival kapcsolatban. Amiből aztán milliónyi van. Nem csak arany és ezüst ereklyetartók, láncok és egyéb ékszerek, hanem fényképek, festmények, köszönőlevelek garmadája. Ugyanis a gyógyíthatatlan betegek, a koldusok, a balesetet szenvedők ugyanúgy, mint az egyházi méltóságok vagy uralkodók ajándékokat ajánlottak fel a csodatévő Szűz Máriának, amiért vigyázott rájuk, meggyógyította vagy oltalmazta őket. Így találhatunk a kiállított kincsek között rengeteg ezüstből készült szívet (a szívbetegségek gyógyításáért), lábat vagy kezet (sérülések, sántaság gyógyításáért), szemet (vakság gyógyításáért). Számos festmény örökítette meg a csodatételeket: például felborult lovasszekér van az úton, sérültek fekszenek alatta, de az égben ott van Mária,  oltalmazva a bajba jutottakat. A túlélő persze maga készíttette a képet, és azt a templomnak adományozta.

A kegytemplomnak számos híres látogatója akadt az évszázadok során. Ferenc József és családja is járt itt, Zsófiának, a legidősebb lányuknak szőke hajtincsei egy üvegszívbe zárva őrzi a múltat. Heim Pál,  a híres orvos 1843-ban, II. János Pál pápa 1983-ban tette tiszteletét itt, utóbbi egy rózsafüzért adományozva Máriának. A templomban trónoló, a kis Jézust az ölében tartó Mária szobra annyira nagy tiszteletnek örvend, hogy öltöztetik. Több ruhája is van, mind köznapi, mind ünnepi viselet. Egy kéket adnak rá adventkor, egy aranyhímzéses bordót pünkösdkor és van két gyöngyökkel kivarrt darab is a hétköznapokra.

 

A templomból kilépve szabad program várt ránk, felfedezhettük hát magunknak a helyet. A templom körül és általában az egész belvárosban színes forgatag várta a vándort. Kegytárgyakkal, így keresztekkel, rózsafüzérekkel, medálokkal, gyertyákkal megrakott bódék csábítottak, néhol a Pirker család tradicionális receptje alapján készült, sokféle és finomabbnál finomabb mézeskalácsát árulták. Mi diós-marcipánost vettünk és mondhatom, isteni! (És jó drága!) A másik kuriózum itt a gyomorkeserű, szintén régi hagyományokat őrző receptúrák alapján készül. Én olyat vettem, amiben 24 féle gyógynövény van, többek között a szigorúan védett encián és havasi gyopár.

A vásárfiák begyűjtése után újabb buszút várt ránk, a következő állomás a tengerszem, az Erlaufsee volt. Igazából a tavat úgy duzzasztották fel, szóval némiképp mesterséges, de a búvárokat, akik szívesen merülnek le a tiszta, átlátszó vízbe, ez nem nagyon zavarja. A tó legmélyebb pontja amúgy 38 méter mély. Kavicsgyűjtő mániám persze ismét erőre kapott, gyűjteményem legújabb darabja egy gömbölyded, fehér kő, amit a sekély vízből pecáztam ki.

Erlaufseet elhagyva meredek utakon haladtunk tovább a hegyek között, esős, párás, mondhatni tipikusan magashegyi időben. A hegyek közül kiérve aztán elértük utolsó állomásunkat: Lilienfeldet. Itt egy a mai napig működő cisztercita kolostort néztünk meg. Fekete márvány oltára, bélletes kapuja és szép könyvtára egyedülálló. A városka üresen, unottan fogadott minket a borongós vasárnapi délutánon, ennek ellenére ködgomolyagos hegyeivel, halakkal teli kőmedencéivel, színes virágládáival, szökőkútjával, üzleteivel és kirakataival barátságosnak bizonyult.

Elfáradtunk a túra végére. Élményekkel megrakott lelkünk csendesen pihent a látnivalóktól elpilledt szemünk mögött. Bóbiskolva utaztunk hazafelé. Sokat tanultunk Ausztriáról és szép kirándulást tudhattunk magunk mögött utazásunk során. És utazni jó. Tegyük hát minél többször!

Képek: saját, 2009. június.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr311200290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.