Július

2009.07.04. 15:14

Levágott fűszálak szövevénye most a park haja. Zilált és kusza, ahogy szárad a tűző napon. Árnyas lombok alatt pletykálnak az idősek, kártya a kezükben,  mellettük újság a padon. A kerítés álmosan támasztja a nekidőlő dzsungelt: burjánzik a kert, ezer színben tobzódnak a virágok. A távolban patak csordogál, zümmögő szúnyog-népek várják a lakomát. Az átlátszó, tiszta víz felett szitakötők járják násztáncuk, őket rigó nézi árgus szemekkel. Ügyesnek kell lennie, teli a fészekalj, sok az éhes fióka, idén már másodszor.

Áll a levegő, csupán gyenge szellő fújdogál. S egy pipacs épp most veszti el utolsó szirmát. Hajladozik a mákgubó megszégyenülten, kopaszon a gaz között. A hegyek fellett lassan sűrűsödnek a felhők: patyolat fehérjük szürkébe szökken. Esni kezd, mordul az ég. S az esőcseppek fürgén csorognak le a házak ablakain. Mikor aztán alábbhagy a zápor, újra ragyogni kezd a nap, teljes erejéből. Párától dús a levegő, a fák fellélegeznek, szinte hallani. A tócsák csillognak itt-ott az aszfalton, tükrük lassan kicsinyedik, majd eltűnik végleg. Így illan el ez a nap, végül a nyár is.

Kép: 2008. augusztus, Asztalfő

Szerző: chaplina

Szólj hozzá!

Címkék: nyár

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr911226474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.