Eső után az erdőben

2009.07.11. 22:10

Csodákkal teli utazás ilyenkor biciklizni. A lemenni készülő Nap még sárgán virágzik az égen, de már nem képes eltakarítani a ködpárát a fák tövéből és a fűszálak közül. Sugarai mégis szikráznak: átfolyják a levelek közti dús, nyári levegőt, átdöfik a lombokat a piciny hernyók rágta lyukakon keresztül, és beleröppennek a vízcseppek gyöngyöző, kerekded arcába – angyalok gyémántjába.
Arany homályba borul az erdő, s a kicsiny út kitartóan kanyarog a horizont felé, arany lombok titkos sátra alatt. Cseppnyi virágok színfoltjai, fűszálak dús csomói, kis cserjék, s zúgó szúnyog-hadak kísérnek, ha akarod, ha nem. S a bársony levegőben, a hűs árnyak közt még a csalán se csíp olyan égetőn.
S az út csak folyik tovább előtted, nemsokára kiér a rétre. Biciklid felveri a port, a küllők kattogására tücsök válaszol a lóhere árnyékából. A rét pedig kevélyen nyújtózkodik előtted, zöldje nevet a narancsba hajló kék égre s látszik, a Föld lélegzik: páracsík jelzi sóhajtásait.
A réttől domboldal választja el a tavat. Legördülsz a lombok alatt a víz által kimosott sziklás úton, s a tó már vár téged, sötétzölden, simán.
S a víztükörből visszakacsint rád a Nap, majd lassan, rigófüttyel kísérve lebukik a hínárerdőben, hogy megcsillanjon a vízipók kristálypalotájának falán. Halak ringatják álomba.

Szöveg: 2004. július

Kép: 2009. július
 

Szerző: chaplina

Szólj hozzá!

Címkék: erdő

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr201240988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.