Ősz

2009.10.10. 16:07

Így, október elején döbbenek csak rá, hogy elsurrant a szeptember. Eltitkolta létét, hiszen nyárias mivolta elfeledtette, hogy bizony, rövidebb már a Nap égi útja. Érik az ősz, akár a gyümölcs. Levetkőzi zöld ruháit, felveszi a pirosat, sárgát, kihalássza a reggeli ködből a levelekre hullatott harmatcseppeket és pókhálóra fűzi őket. Így lesz nyakában gyöngysor. Halott szitakötők hullanak az avarba, mint lezuhant gépek roncsai, csillognak szárnyaik. Csendes a tó tükre, zizeg a nád, pihék utaznak a széllel. Elhallgatnak a madarak, költözködnek vagy elbújnak. A fészkek üresek, fiókák helyett már csak száraz levél lakik bennük. Seregélyek hada robajlik az égbe, szőlőt ettek, kéket, fehéret. Kezdődik a szüret.

Múlnak a napok, dísztökök sokasodnak az ajtók mellett. Zsidócseresznye zörög lángoló színekkel, a hortenzia halvány kékje csitítgatja. Erikavirág lilul a sarokban, rózsás arcú bogyókkal mosolyog a kecskerágó, gyertyák narancsos lángja vonzza a késői szúnyogokat. Utolsó erejét szedi össze a természet, nyári álmait vad színekkel festi rá a lombokra, a kertek virágaira, az emberek szívébe.

Majd elered az eső. Áztatja a mezőket, az utcák köveit, a kint hagyott kerti bútorokat. Hangos szisszenéssel oltja el a gyertyák lángját. Sötétedik, csend borul a tájra. Egy harang szól a távolból, azt mondja: már késő. Elmúlt a nyár.

Képek: 2009. szeptember, Ausztria

Szerző: chaplina

Szólj hozzá!

Címkék: ősz

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr991440718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.