Őszi mese

2009.10.25. 13:19

Még szeptemberben történt, mikor is egy kellemes, péntek reggelen Bécsbe látogattunk. Dolgunk akadt, de hamar elintéztük, így maradt jócskán időnk arra, hogy kószáljunk egyet a városban. Leparkoltunk az autóval és célba vettük a Kegelgasse-t. A kora délelőtti órákban tündökölt A Ház. A Hundertwasser-ház. Már régóta terveztem, hogy megnézem magamnak és most itt álltam a lábánál. Fantasztikus érzés volt látni a megannyi színt, a felületek és formák gazdag tárházát, a növények versenyzését az ablakok között. Mintha pozitív energia hömpölygése alakította volna ki a ház hullámzó vonalait, meglovagolva az utca macskaköveit, így építve kis buckákat, miknek közepéből fácskák nőttek ki. A sok száz turista pedig, akik nem győzték fotózni ezt az építészeti forgatagot, szinte kiszínesedett a látvány varázsától. Nem lehetett rosszkedvű embert látni, mindenki mosolygott. Nézték a mozaikberakású szökőkút fürge vízsugarát és a kútból kibukkanó színes kígyót, az erkélyekről leomló muskátlikat, vagy a házzal szemközt lévő Shop színpompás Hundertwasser-termékeit.

Fogva tartott a ház. Nehéz volt tovább menni. Pedig a napnak még korántsem volt vége. Megláttuk ugyanis az egyik hirdetőoszlop plakátját, miszerint japán művészek kiállítása lesz a Kunst Haus Wienben. Amit szintén Hundertwasser épített. Nem is kellett sokat menni, pár percre voltunk csak a következő úticéltól.

A Kunst Haus Wien ma Hundertwasser műveinek állandó kiállításának ad otthont. Emellett azonban kortárs művészek munkái is megtekinthetőek. Jelenleg japán művészek brutális művei (Art Brut). A kiállítók mentális problémákkal küzködők, akik betegségüket a művészet segítségével igyekeznek leküzdeni, ezzel "brutális" művészetet hozva létre, ami nem túl lélekemelő, sőt, letaglózó. A kiállításon így láthatóak parányi alkotóelemekből álló agyagszobrok, méretes papírok telerajzolva villamosokkal, aprólékos motívumokból álló képek (a japán hölgy ezeket az előző életéből "hozta magával", amikor szerinte egy ősóceánban élt) vagy firkákkal tarkított újságpapírok. Érdekes, ugyanakkor számomra lehangoló élmény volt ez, de rájöhet az ember, hogy mi mindenre vagyunk képesek még akkor is, ha nem vagyunk a dolgok tudatában. Ősi, mélyről jövő művészet ez, amit érdemes volt megnézni.

A múzeum fő látványossága persze nem ennyire lehangoló. Hundertwasser képeiből ugyanaz az energia sugárzik, mint épületeiből. Színes spirálok, fényesen csillogó arany-és ezüst foltok, a vonalak mintegy "áramlása" tükrözi a művész egyéniségét. De az épület maga is egy műalkotás. Ablakfülkéiben fák nőnek, lépcsőinek korlátját csavarok, szerszámok ékesítik, a padló hullámzik, nincsenek éles sarkok. Az organikus művészet mintapéldája. Mert minden mindennel egységet alkot. Mintha a ház együtt lélegezne a fáival és látogatóival.

Ha már itt lesz a hideg tél, köd tolul az orrod elé és semmit sem látsz, fázol és úgy érzed, nincs miért felkelni reggel, gyere el ide. Hunderwasser házai várnak majd, és jobb kedvre derítenek. Ablakaikkal pedig még kacsintanak is rád. Szívd be az energiát, ami árad belőlük és töltődj fel. Elég lesz tavaszig!

 

Képek: 2009. szeptember, Bécs

 

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr731473743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.