"Nem mindenre a természet, az anyaföld tanít -e minket? A földnek szíve van. Aki ráborul, s fülét odaszorítja közös tápláló anyánk barna teséhez, rejtélyes dobogást hall alant, mintha egy óriási kalapács tompa ütései volnának, százmérföldnyi mélyen belsejében; a szíve dobogása az.

A föld gondolkodik is. Gondolatai a virágok. avagy honnan van az, hogy az elhagyott rengetegben, hová emberi kéz nem ültette, hová madár sem viszi magvát, egy nap ezer meg ezer soha nem látott színű és alakú virág támad magától? A föld költészete ez! Az ő új gondolatai!

És ha gondolkozik, ha szíve van, érezni is kell tudnia, bánatának, örömének lennie. Nagy szárazság idején keble fölrepedezik, s mint a szenvedő anya emlőin a gyermek, növényzete elsínylik, elsatnyul, míg ellenben harmatos hajnalon egész valója vidám mosoly.

És növényzete: a virágok, fák, füvek is mind éreznek, mind gondolkoznak, s mindnyáját összekapcsolva tartja a szeretet nagy eszméje. A földet szereti növényzete, ő pedig a felhőt és napsugárt."

Mikszáth Kálmán: A tót anyafiak (részlet)

Fotó: Ibolya. (2009. április, Sopron)

Szerző: chaplina

Szólj hozzá!

Címkék: tavasz

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr471851625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.