Csak egy pislantás

2010.04.10. 21:28

Mindig áltatom magam. Azt hiszem, hogy úgy jön a tavasz, hogy hetekig világoskék ég borul a fákra és a meleg napsugarak előcsalogatják a friss hajtásokat a kopasz ágak végeiből, a föld pedig barnából zöldbe vált. Hogy ráérek virágzó díszcseresznyefát fotózni, mert most úgysem jó az idő. Meg a fény sem elég … meg mert következő héten több időm lesz erre. Aztán eszmélek. Mert lehet, hogy épp hó várható vagy viharos szél zúg, de a cseresznyefa virágai nyílnak tovább. Nem várnak rám! Sőt, elnyílnak és lehullanak. Ennyit a fotóról.
Túl hosszú volt a tél. Sok hóval. Rájövök, már nem is olyan sok esik, mint korábban. Aztán már csak néha. Valami elkezdődött s a folyamat nem áll meg: lassan-lassan megmutatkozik a tavasz arca. Először csak abban, hogy már nem koromsötét az este. Több a madárfütty. Már nem is kell annyi papírzsebkendőt venni, mert a nátha is elmúlt. És ez a lassú kitakarózás elkezdődik majd hipp-hopp nyárrá érik. A rügyek kipattanása csak egy pislantása a természetnek. Hol van már a hóvirág? Amikor nagy hirtelenjében a fűnyíróhoz kell nyúlnunk, mert nem látunk el a kert végéig. A bringa meg előkerül a fészerből. (Lehet, hogy előbb, mint a fűnyíró.)
Felpörög minden. Varázsütésre pattannak fel a vastag falú, télen szőtt gubók. Jobb a mezőn lógni, mint a neten. Friss, új, színes és lehetőségekben gazdag a világ. Kitárulkozik, s megannyi formáját mutatja meg újra az élet.

Fotók: Botanikus kert, Sopron, 2010. április 10.

Szerző: chaplina

Szólj hozzá!

Címkék: tavasz

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr181910597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.