Mint minden évben, a sarródi székhelyű Ferenczi József Alkotó-és Művésztábor idén is bővelkedik programokban és elég eseménydúsnak ígérkezik. Már az első napon bevethettük minden energiánkat és kreativitásunkat, hiszen újfent volt mit megtapasztalni, kipróbálni, átélni. Minderre Grubits János fafaragó mester hidegségi "pajtája" volt a legmegfelelőbb helyszín, amiből nem csak a természet és a hagyományok tiszteletete áradt, hanem körüllengte a vendégszeretet is. János ugyanis nagy szeretettel fogadott minket háza táján és "pajtájában", ahol is szárított növények lógtak le a gerendáról, mint régen; napraforgók mosolyogtak vissza az udvarra kitett dézsákból, kancsókból, de még egy fáról is lógott le pár kövér, maggal teli tányér a madarak nagy örömére. Mindenütt a régi falusi életet idéző eszközök, használati tárgyak valamint János  munkái kísérték lépteinket. Művészien megmunkált  szobrok kandikáltak ki a kert fái közül, szerszámok vágytak arra, hogy kézbe vegyék őket, göcsörtös faágak és hasznavehetetlennek tűnő hasábok várták, hogy a mester új értelmet adjon létezésüknek egy-egy remekmű formájában.

A pajtába lépve szintúgy különleges atmoszféra fogadott minket. A bent kialakított két teremben helytörténeti és kézműves kiállítás várt a Tízforrás fesztivál hozadékaként. Így alkothattunk Káldi Károly fazekasmunkái, Tóth Ildikó kékfestő gyönyörűen díszített terítői és Tóth János fafaragó munkái között.

És mit is alkottunk? Nos, lehetőségekben nem volt hiány. Az udvaron Káldi Károllyal korongozhattunk. Így születtek meg a nap végére a csapat első agyagedényei, csuprai. Bár nem voltak tökéletesek, kicsit csorbán vagy elrontott mintával is ugyanolyan szeretnivalóakká váltak, mintha mestermunkák lettek volna.

A házigazda, Grubits János indított el minket a fafaragás rögös útján. Vágott nekünk munkadaraboknak való fát és adott néhány jó tanácsot valamint eszközöket. A végeredmény magáért beszélt: simára csiszolt, selyemfényben csillogó munkák gazdagították a majdani zárókiállítás anyagát. (A képen épp Mara fest a fára.)

Odabenn a pajta termeiben is nagy munka folyt: bébicsörgők készültek dióhéjból Kovács János mérnök-tanár vezetésével, makramé karkötők alakultak ki színes fonalak kuszaságából Hopp Erzsébet segítségével és mézeskalács illat lengedezett Baráth Éva jóvoltából. Éva egy komoly méretű dobozt hozott magával, tele az illatos süteményekkel, melyeket akár zsűrizett mintái, akár saját ötletek alapján díszíthetett ki a feladatra vállalkozó. Nemsokára  piros-fehér szívecskéktől, színes macskáktól, lepkéktől, gombáktól és házikóktól roskadoztak az asztalok.

 

 

 

 

 

 

 

 

A lelkes alkotás közben észre sem vettük, hogy elszált az idő. Csupán gyomrunk korgása figyelmeztetett minket, hogy enni is kéne. A finom gulyásleves után mindenki új erőre kapott. A délután folyamán felszolgált zsíros kenyér, sütemény és dinnye már csak a ráadás volt.

Szép nap telt el így. Élményekkel teli és különleges. Nem csak a mozgalmasság, hanem a  gyönyörű környezet miatt is, ami körülvett minket. A Fertő-táj, ami a legtöbbet hozta ki önmagából a kedvünkért: nyári színeivel megannyi lélekben pendítve meg húrokat. Talán visszaköszönnek képeinken vagy verseinkben. Mert igazán vétek lenne veszni hagyni őket.

 A táborról a Kisalföld is közölt egy cikket, ami itt olvasható: www.kisalfold.hu/soproni_hirek/mezeskalacs-diszites__es_fafaragas_a_pajtaban/2170126/

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr792169392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.