Avagy egy kis nyárzáró, tengercsodáló észak-olasz kirándulás hozadékai...

 

Sirályi lakoma

Még látszik a reggeli pára a tenger fölött. Kéken derengnek a kupolák, színesednek a pompás házak is, ahogy kibomlanak a homályból. - Melyikről nézzem a tájat? - kérdi magától a sirály. A tengerben ringatózó halászhajók felé pislant. Bőséges reggelirevalót dobnak épp a vízbe - de ő már degeszre ette magát. - Talán az egyik palazzo teteje megteszi...majd... - gondolja, és sütkérezik még egy kicsit. Gazdag város Velence. Halban is, tetőben is, sirályban is.

Fotó: Sütkérező sirály. (2010. augusztus 28. Velence, Olaszország.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kilátás gondolakikötőre

Velence forgataga magával sodorja az embert. Meleg van, mindenütt zsúfolt utcák, pezseg az élet. Sok a látnivaló, a turisták kapkodják a fejüket. Lassan fogy az energia, fel kellene pörögni. Mondjuk egy kávétól. A zegzugos sikátoban Hard Rock Café bújik meg. Nem olasz kávé, de nem baj. Bent is nyüzsgés, de van szabad asztal. Jó a kiszolgálás, a kávé is finom, az asztal felett Tina Turner egyik 1986-os, bekeretezett fellépőruhája lóg, a sztár aláírásával. Érdekes, sosem hallott zenék szólnak, mindenütt fiatalok. Kinézve az ablakon nem szokványos látvány fogad: egy gondolakikötő, ringatózó gondoláival, sürgölődő, csíkos pólós gondolásokkal. Kellemes hely.

Fotó: Gondolakikötő. (2010. augusztus 28. Velence, Olaszország)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy szék panasza

Tűz a nap, vendég sehol. Léptek koppannak a kövön, kikerülik a tócsát. Estére tenger mossa lábaim?

Fotó: Jön fel a tengervíz a Szent Márk tér közepén, vihar előtt. (2010. augusztus 28. Velence, Olaszország.) 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kagylógyűjtés

Hívogatón domborodik ki a kagylóhéj a sima, puha homokból. Hullám hozta, az is vinné el. De én lehajolok érte és zsebre teszem. Milyen fura, hogy máshol pénzért lehet kagylót venni, ez meg itt kuksol a parton és ingyen elviheti az, aki akarja. Én akartam. Gyűjteménybe kívánkozik. Megmozgatja a fantáziám. Előbújt a gyermek belőlem: felfűzném, felragasztanám, felvarrnám valahová. Most azonnal. Száz másikkal együtt. Lehet, hogy így is lesz. És keresgéltem tovább. Több száz km után pedig itthon, a szobámban, üvegtálra kitéve még mindig tengerillatúak a kagylók. Emlékeztetnek a tengerre, a homokra, a nyár utolsó napjaira. A szerzés örömére.

Fotó: Kagylóhéj. (2010. augusztus 28. Jesolo, Olaszország.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Parton, vihar után

Elvonult a viharfelhő, de szemerkélő eső folydogált a strand magányos,  leeresztett napernyőiről. Még zúgolódott a tenger. Hullámai meg-megtörtek a kivetett kagylók héjain, ahogy kifutottak a partra, körbefolyták őket, majd visszahúzódtak. Fakó napsugarak villantak elő a szürke felhők közül, aranyba borítva a partot. És a horizonton, a víz felett szivárvány terpeszkedett.

Fotó: Szivárvány a tengerben. (2010. augusztus 28. Jesolo, Olaszország.)

Szerző: chaplina

Szólj hozzá!

Címkék: utazások

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr822256278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.