Egy kalandos hétvége

2011.01.17. 22:22

Milyen szép is az, ha az ember ragaszkodik a hegyeihez. Soproniként szeretem a Lővereket, a Soproni-hegység szelíd lankáit, az illatos fenyőket, a gyertyánok és hársak ágainak laza szövevényét a fejem felett, mikor járom az erdőt. Nem is vágyom el innen. De amikor meghívást kaptam Sátoraljaújhelyre azt gondoltam, ott bizony más vidék vár. Egy valamiben azonban teljesen biztos voltam: hogy az ott élők is szeretik a hegyeiket.

Hosszú volt az út, ahogy átszeltük az országot. Az autó kitartóan falta a kilométereket, a Nap is lenyugodott lassacskán a hátunk mögött, vörösre színezve a csipkés szegélyű felhőket. Sötét lett, de jól haladtunk, egészen Miskolc környékéig, ahol is sűrű köd lepte be a tájat. Az orrunkig se láttunk, de tudtuk, nem szabad rohanni. Így érkeztünk meg késő este Sátoraljaújhelyre vendéglátóinkhoz.

Hiába kicsiny ez a város, szerénységénél csak a híre nagyobb. Nem csak történelmi emlékekben gazdag, természeti értékei is egyedülállóak és ezt ki is használja: a közelmúltban készült el és nyitott meg a Magas-hegyen a Zemplén Kalandpark, így az elkövetkező napok számos élménnyel kecsegtettek. A Park már ránézésre is rendkívülinek tűnt: a meredek domboldalon az ország leghosszabb libegője szállította utasait, mellette, az erdőben az ország (és Közép-Európa) leghosszabb bobpályája kacskaringózott. A Magas-hegy így méltón viselheti nevét! A Parkban még számos vidám dolog kapott helyet. Lehet itt síelni is a téli-nyári sípályán, hófánkozni (egy gigantikus "úszógumin" lecsúszni), símúzeumot látogatni, végigmenni a Kalandtúra Park fakoronái közötti pályákon és ha már kellően elfáradtunk, forraltborozni a büfében. Számomra nagy élmény volt a libegővel felmenni a csúcsig, ahol kilátó fogadott. Kicsiny falvak bújtak meg az erdők között, nevük csilingelt, ahogy kimondták őket: Bányácska, Széphalom. A hegyek ott sorakoztak, szelíden, egymást karon fogva, a távolban a ködös Tokaji-heggyel. A másik oldalon pedig ott feküdt a város. Kicsiny házaival, templomtornyaival makettnek tűnt csupán. Földjein, mezőin jeges víz állt, megmagyarázva a tejködöt, mi idefelé végigkísért minket.

Az egyik vidáman eltöltött nap estéjén feltárult előttünk a város egyik borospincéje. Borkóstoláson vettünk részt, mert ugyebár az aszúbor szülőhelyén ez igazán ildomos. A finomabbnál finomabb szamorodnik és cuvéek után az aszúesszencia már csak hab volt a tortán. Magától értetődő volt, hogy a család otthoni borgyűjteménye pár új üveggel fog gazdagodni. A kóstoló után a város új sétálóutcáját vettük célba. A nagy viták árán mégiscsak megszülető korzó pedig méltó egy olyan városhoz, aki ápolja kultúráját.

A reggeli nap a ház teraszán talált. Kiültem, és néztem a kiakasztott etető serény madárcsapatát. Megfigyeltem, hogy osztották fel maguk közt a kertet a cinkék, s miként ugrándoznak a fák ágai közt, csőrükben a magocskákkal. A háttérben pedig ott voltak a hegyek, s a magas-hegyi kilátó csúcsa épp hogy csak kikandikált a magas fák közül. Az indulás napján újfent mindent belepett a köd. Már nem láttam a hegyekből semmit. De tudtam, hogy vigyáznak a városra és mindazokra, akik megbecsülik őket.

Hazafelé menet megálltunk Budapesten. Némi elintéznivaló és lótifuti után pihenésképp a Duna-parton sétáltunk egy kicsit. A köd akkor már a fővárost is fojtogatta, a Parlamentből csak a ködből kinyúló tornyok látszottak. A víz méltóságteljesen folydogált, a medrét már jócskán túllépve. A rakpartot lezárták, a víz az út szélét nyaldosta. Fehér sirályok tűntek elő a ködből, de amilyen hirtelen megjelentek, olyan hamar el is tűntek. A nap fehéren fénylett a köd-burok mögött, bearanyozva a víz pajkos hullámait.

Hazáig kísért minket a köd. Szerencsére baj nélkül, épségben értünk haza. A vásárolt borok megtalálták gazdáikat, nagy örömet okozva nekik. Én a fotókat nézegetem szívesen. Mert a szépre szívesen emlékezik az ember.

Fotók: Fentről lefelé: a hegyek a kilátóból; a bobpálya; a libegő (két kép); borospince; Városháza; Parlament; sirályok.

Szerző: chaplina

Szólj hozzá!

Címkék: utazások

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr822591696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.