Ébredés

2011.02.20. 20:44

Tudom, Soma Mamagésának van ilyen című könyve, de most egy kicsit másról lesz szó. Igaz, hogy lassan kifut a február, mégis újabb fagyokat és havat jeleznek az időjósok. Még utoljára bekeményít a tél. A természet lassú ébredésének azonban mégis vannak jelei.

Kezdődött azzal, hogy reggel madárfüttyre ébredtem, bár kinézve az ablakon szürke, unalmas idő fogadott. A borús ég alatt csípős szélben hajladoztak a ház előtti nyárfák. A rigókat ez azonban nem zavarta. Élénk vitákat folytattak a kifakult avarban, még feleselni sem voltak restek egymásnak. A távolból cinegék csipogása hallatszott.

Ezen felbátorodva, családommal indultunk el egy kis kiruccanásra Harka környékére majd a soproni erdőbe. Harkánál nővéremék telkét néztük meg, amit úgy kaptak kölcsönbe egy ismerőstől. Így szabadul ki a virtuális Farmerama őrület a valóságba és a szabadba. Igaz nem mintagazdaság lesz majd itt, csak bográcsozó és napozóhely, de kezdetnek nem rossz. Egy pár gyümölcsfát leszámítva tehát nincs túl sok növény itt, de a kerítés melletti orgonabokor rügyei biztatóak. Duzzadnak és zöldülnek.

Harkáról a soproni erdőbe tartottunk, a Károly-kilátóhoz. Szeretem ezt a környéket, mert közel van a városhoz, az erdőn keresztül és műúton is megközelíthető. Az előbbi élvezetes, mert sok érdekes növénnyel találkozhat az ember, ami a környék sajátossága. (Ezt az út mellett felállított, képekkel illusztrált táblák is jelzik.)

így például az erdei ciklámenbe, a város jelképébe is könnyen bele lehet botlani. Most ugyan még csak mozaikos levelei kandikálnak ki a cserjék közül, de az ősszel nyíló virágok kellemes illattal borítják be a környéket.

Jelenleg nincs sok szín az erdőn, de ha figyelmes az ember, találhat egy-két meglepő dolgot. Sétánk során szembeötlő volt a százféle barna közül kitűnő zöld áfonyabokrok sokasága. Az út mentén, a kövek közt  többfajta zuzmó, leledzett így például a szürkészöld tölcsérzuzmó, Shrek-szarv-szerű tölcséreivel. A tuskókon különféle taplógombák nőttek. Barnás testüket zöldes moha szőtte be és a bokrok közt százszámra lengedeztek a mogyoró sárgás barkái. Csak közelebbről lehet látni a növény termős virágát, ami egy rügyből előtörő erős pinkes színű bóbita képében jelent meg. A fenyők és tölgyek közt fehéren fénylettek a nyírfák. A fiatal fák kérge egy kicsit rózsaszínes-bézses árnyalatú - újabb kedves szín a kopárságban.

Az erdőből ellátogattunk a lőveri kertünkbe. A sziklakertben még kissé satnya kankalinok próbáltak színt csempészni a szürkeségbe sárga vagy halványlila virágaikkal. A hóvirág és a tőzike viszont elég magabiztosan növekedett. Bimbóikban megláttam a tavaszt.

Mert ennyi növény és persze a sok éneklő madár már nem tévedhet. Valami elkezdődött. Lassan, de biztosan magunk mögött hagyjuk a telet. Az este sem olyan sötét már. A reggel pedig remélhetően madárdaltól lesz hangos. Így legyen!

Fotók: Orgonabimbók, áfonyabokor-rügyek. Tölcsérzuzmó és egy másik fajta zuzmó. Nyírfakérek, taplógombák. A mogyoró virágai. Hóvirág, tőzike. (2011, február 20., Sopron)

Szerző: chaplina

2 komment

Címkék: télvége

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr582675502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sopijani · http://sjfoto.freeblog.hu/ 2011.02.24. 09:08:49

Szia Kata!
Jó kis élménybeszámoló, nekem ebből a kollekcióból a tapló tetszik a legjobban.
További hasonlóan szép élményeket!
Jani

chaplina 2011.02.24. 11:57:03

Köszönöm szépen, hasonlóakat kívánok!