Balaton menti barangolás

2011.03.22. 21:25

Csípős szél fújt, de napos idő ígérkezett reggel, mikor beszálltunk az autóba. A Balaton nyugati csücskét tűztük ki  célul ezen a vasárnapon. Az ember azt gondolná, mennyire unalmas lehet szinte tél végén a Balatonhoz menni, még fürödni és hekket enni sem lehet, de ez nem így van. Számos nem mindennapi, különös látnivalót fedeztünk fel.

Az országút csendes volt, alig láttunk rajta autót a reggeli órákban. Így hamar magunk mögött hagytuk Sopront majd a megyét is. Futottak mellettünk az egyre zöldebb mezők, némelyiken szürke marhák legelésztek. Aztán csak arra eszméltem, hogy előttünk tornyosul a sümegi vár, nem sokkal később pedig már a Badacsony köszöntött minket és a távolban megcsillant a Balaton.

Elsőként Balatongyörökön álltunk meg. Az út mentén található egy csodás hely, a Szépkilátó. Mint a neve is mutatja, remek kilátóhely, tulajdonképpen egy parkosított domboldal padokkal, ismertető táblákkal, ösvénnyel, gyümölcsfákkal. Legnagyobb meglepetésünkre ez utóbbiak közül a barack-és mandulafák itt már virágoznak, míg nálunk semmiféle ilyesfajta tevékenység nem látszik rajtuk. A hűvös szél megingatta az ágakat és én attól féltem, lepotyognak a rózsaszín virágocskák. Szerencsére általában túlságosan aggódom...

A kilátás innen tényleg nagyon szép. Látni a Badacsonyt és a többi hegyet, a Balatont, mi ekkor ezüstösen csillogott a bágyadt reggeli fényben. Lementünk a domb aljára egy ösvényen, aminek végén egy római kori kút található. A belőle csurgó víz egy kis tóba ömlött, mi már nyüzsgött a tavi életformáktól. Békanyál zöldellt a víz tetején, mellette békapeték csomója ringatózott, a mélyből hínárok friss hajtásai törtek a fény felé. A fűben pedig megpillantottam a számomra első idei ibolyát. Odébb fürtös gyöngyikék kéklettek és varjúhájak húsos levelei látszottak.

Lementünk a Balaton partjára, közelről is látni akartam a vizet. A györöki strand csendes volt és élettelennek látszott. A szürke hullámok kitartóan csapkodták a part menti köveket, az erős szél pedig kalligráfiákat rajzolt a víztükörre, min a parttól beljebb vízityúkok hada ringatózott. A távolban felsejlett a keszthelyi strand jellegzetes épülete.

A következő úticél Hévíz  és környéke lett. Hévizen  a kilencvenes években épült, elég modern stílusú Kék Szentlélek templomot fotóztuk körbe, majd továbbindultunk Egregy felé, ahol a kevésbé modern, Árpád-kori Szent Magdolna templom áll, kicsike temetőjével. A szerény kis templomig az egregyi pincesoron mentünk végig, ahol borozók, vendéglők kínálják finom boraikat.

Hévízre visszatérve a Hévízi-tó csatornája felé vettük az irányt. Ez egy kevésbé ismert és kissé eldugottabb hely, nem olyan fényűző és drága, mint a tó maga. Sőt, a kellemes meleg vízben itt ingyen lehet fürödni, amit a helyiek csöppet sem bánnak. A csatornához érve nem hittem a szememnek. Nem számítottam rá, hogy március közepén virágzó tündérrózsát látok, de itt ez is lehetséges. Ezek a gyönyörű lilás-rózsaszín virágok ilyenkor is vígan tenyésznek a meleg vízben. Leveleiken békák napoztak, az átlátszó vízben halak cikáztak, a vízinövények szárán tornyos vízicsigák lakmározták a moszatokat. Nyár a télben! Meg tudnám szokni!

Lassacskán hazafelé vettük az irányt. Hévizet elhagyva azonban még egy látnivalót útba ejtettünk: a Gyöngyösi Betyárcsárdát.  A nagy múltú csárda betyárlegendáiról híres, nomeg arról is, hogy anno a Tenkes Kapitánya című sorozat egyes jeleneteit  itt forgatták. A csárda mellett egy hatalmas fűzfa áll, tövében két betyár, Vak Illés és Kökes Pista sírja bújik meg, fakereszttel, kőbe vésett felirattal.

A csárdát elhagyva tovább folytattuk utunkat a Badacsony környékén. Van itt egy erdő, ami nagyon különleges: tele van hóvirágokkal. Már az útról látni a fehérséget, de amikor besétáltunk az erdőbe, megszámlálhatatlan virágot fedeztünk fel. Szedni azonban nem szabad belőlük, mert védettek! A hóvirágok mellett az összes tavaszi hírnök képviseltette magát a tiszteletünkre: a kék csillagvirág, a sárgán virító bogláros szellőrózsa, a szerény lila odvas keltike és a még lilább ibolya.  Festményre, fotóra kívánkoztak így együtt, ahogy egymás mellett színezték ki az erdő fakó alját.

Lassan elhagytuk a Balaton környékét és a hegyeket, de a Keszthelyi-hegység egy ormán még megpillanthattuk a rezi vár romjait. Hazafelé ismét Sümegnek jöttünk, a vár még mindig méltóságteljesen uralta a környéket. Jöttek sorra az ismerős tájak, a helységnevek, beértünk lassan a megyébe, majd Sopronba is. Itthon pedig visszanéztem a fotókat, amiket a nap folyamán készítettem. Azt hiszem megérte így eltölteni ezt a vasárnapot!

 

Szerző: chaplina

Szólj hozzá!

Címkék: utazások

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr462763362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.