A nagyezerjófű

2011.05.23. 20:19

A nagyezerjófű (Dictamnus albus) olyan különleges növény, hogy muszáj írni róla! A hétvégi kirándulás alkalmából sikerült összefutni vele a Szárhalmi-erdőben. Nagyon megörültem, amikor a rét egy távoli szegletéből felbukkant, több társával együtt. Védett növény, nem szabad bántani! Én is csak a fotózás kedvéért közelítettem meg.

A szakirodalom sok érdekes adattal szolgál a növénnyel kapcsolatban.

Eva és Wolfgang Dreyer Virágok és évszakok című könyvében ez áll: " Rendkívül intenzív fahéj-és citromillattal büszkélkedhet. Régen a gyerekek égő gyufát tartottak a növények közelébe, amelyek hirtelen fellobbanó  lánggal égtek anélkül, hogy a növényekben kárt tettek volna. A levelek ugyanis gyúlékony illóolajakat tartalmaznak, ezért láthatóak a leveleken átlátszó pontocskák."

Margot és Roland Spohn pedig így ír a növényről Melyik ez a virág? című könyvében: "Forró napokon különösen sok illóolajat párologtat el a mirigyszőreiből és a leveleiben található olajtartókból. Szélcsendes időben az éteres olajok bódító illatfelhőbe burkolják, és ezt akár meg is gyújthatjuk, sőt néha magától is lángra lobban. E "lidércfény" miatt kapta a lángoló bokor vagy boszorkányfű nevet. Nedve a bőrünkre kerülve felhólyagozódást okozhat."

Források:

• Eva és Wolfgang Dreyer: Virágok és évszakok. Sziget Kiadó, 2004. (Természetkalauz sorozat)

• Margot és Roland Spohn: Melyik ez a virág? M-érték Kiadó Kft., Budapest, 2009.

Kép: Nagyezerjófű. (2011. május 22., Szárhalmi erdő.)

Szerző: chaplina

Szólj hozzá!

Címkék: herbárium

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr162927030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.