Úgy gondolom, a festészet néha olyan, akár az alkímia: egy kis fény, egy kis varázslat és a színek felragyognak a papíron, akár az arany. Szásziné Fekete Mária festőművész és rajztanár tudja ezt a legjobban. Az általa vezetett foglalkozás címe is eképp hangzott: Fény és árnyék a csendéletek festésében. Marika ismertette az akvarellfestészet és pasztellkréta-használat technikai szabályait, hogy aztán felrúgjuk őket. Elhagytuk a görcsös valóságábrázolás iránti elkötelezettségünket és eleresztettük a fantáziánkat. Folyt a víz a papíron, röppent a krétapor a levegőben, kacagó pirosak mosódtak egybe a harsány sárgákkal, majd találkoztak a zöldekkel. Napraforgók ragyogtak ki a fehér lapból, kardvirágok díszlettek mindenütt, színes üvegcsék fényfoltjainak fehérje törte meg a sok-sok szín egyvelegét a majdnem kész festményeken.

A műtermi munka percei hamar elszálltak. A modellként szolgáló virágcsokrok is egyre csak kókadtak. De színeik a nyár színei voltak, melyek a terem falain kívül tovább tomboltak.

Az elkövetkező napokban így több alkalommal is merítettünk a Fertő-táj szín-és formavilágából, kiszabadulva a falak közül. Fejér Zoltán festőművész vezetésével Sarród régi parasztházait vettük górcső alá mind perspektivikusan, mind festési technika szempontjából annak reményében, hogy sikerül megtanulnunk térben ábrázolni azokat. Ez többé-kevésbé sikerült is.

Zoli bácsi a tájképfestészet rejtelmeibe is beavatott minket. A Hanság-főcsatornánál dolgoztunk, vázlatokat készítettünk az előttünk elterülő gyönyörű tájról, amiket csak később dolgoztunk ki. A kék égen hófehér felhők úsztak el a halványan kéklő hegyek fölött, a nád susogását pedig elnyelte a vízen ringatózó vagy egymással kergetőző vízimadarak millióinak rikácsolása.

A Fertő-tó, a Kócsagvár, Sarród vagy a többi közeli település egy-egy motívuma mint téma időről időre előkerül és beépül a tábori programokba. Szerencsénkre idén a kenutúrát nem mosta el az eső, így útnak indulhattunk a nádrengetegben. A Vízi Rence Túraútvonalon haladva ihletet meríthettünk a nádas titokzatos világából. A nádszárak bástyaként tornyosultak felénk vagy vízbe merítkezve úsztak el mellettünk, akár a vízi manók szakálla. Ahogy pedig a kenuk hullámokat vetettek, geometrikus vonalak, körök, kacskaringók keletkeztek. A rézszínű vízben halak, békák figyeltek minket, fejünk felett kócsag repült el.

 

 

 

 

 

 

 

 

A Fertő-táj ölelésében, a határ másik oldalán is várt minket látnivaló. A cél Halbturn (Féltorony) kastélya volt, ahol Maulbertsch freskókat tanulmányoztunk. A barokk kastély parkjában szökőkút csobogott, leanderek illatoztak, formára vágott bokrok emlékeztettek a kor szellemiségére. Visszafelé a csapat megállt Frauenkirchenben (Boldogasszony) és szemügyre vettük a városka impozáns templomát, amiben egy kiállítást is megtekinthettünk.

Téma és élmény tehát akadt bőven. A nyár színei pedig visszaköszöntek a munkákon is. Hazafelé napraforgótábla kísért minket. A virágok integettek felénk...

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr783149737

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.