Wonderland

2011.10.26. 20:25

Avagy egy álom valóra vált

A hosszas spórolgatás, adatgyűjtés, álmodozás és a napi webkameranézés-adag után megszületett a döntés, hogyan s mikor jutok el Izlandra: a Baraka utazási irodával,  2011. október 6-án, 10-éig. Nem nyár, mint a tervben, de sebaj. A túrafelszerelés már összegyűlt, befizettem az utazás részleteit is és egy pillanat alatt azon kaptam magam, hogy már csak napok választanak el az indulás időpontjától. A bakancsom - akit elneveztem Alíznak, mert először Csodaországba jön velem hosszabb útra - betörve, indulásra készen csóválta cipőfűzőjét az ajtóm előtt, a táskám dagadozva feküdt a földön, várva, hogy felkaroljam végre.

És eljött a nagy nap. Egy kis budapesti bumlizás, buszozás és vonatozás után megérkeztünk a repülőtérre. A felszállás egyszerre volt izgalmas és émelyítő. Mivel először repültem, a légnyomáskülönbség a fejembe szállt, de odafent már nyugodt volt minden, így én is, no meg a látvány kárpótolt mindenért.

Kb. 4 óra alatt megérkeztünk Izlandra. Már a repülőről nézve is fantasztikusnak ígérkezett vízeséseivel, havas hegyeivel és kanyonjaival, mindez körbekerítve a mélykék óceánnal. A keflavíki repülőtéren szeles, hűvös, de tiszta és verőfényes őszi idő fogadott minket, no meg persze egy jó nagy, kék busz, ami az elkövetkező napokban elvitt minket oda, ahol talán a madár se jár. Lehet szó szerint érteni!

Az utazási iroda programja már a legelején borult. Mivel a sziget nagy részét belepte a korán jött hó, sok utat lezártak, így túravezetőinknek más alternatívákat kellett találni az idő hasznos és kellemes eltöltésére. Úgy gondolom, ez jól sikerült, így tartalmas 5 napot tölthettünk itt.

Bejártuk a fővárost, Reykjavíkot, a Þingvellir {ejtsd: Tingvetlir} Nemzeti Park  Nemzeti Parkot, megmásztuk a tavaly kitört Eyjafjallajökull tűzhányót de láttuk a déli vidék többi gleccserét is, melyek tűzhányókat rejtegetnek jégsapkájuk alatt. Puha mohamezőkön át juthattunk hegyre föl, hegyről le. Rácsodálkozhattunk a gejzírekre a gejzírmezőn és a fortyogó tócsákra, patakokra, a sárga kén áztatta  vagy épp füstölgő domboldalakra a Krysuvík geotermális mezőn. Láthattuk az Atlanti-óceánt hatalmas hullámaival a Dyrholaey {ejtsd: Dirholej} sziklakapu közelében,  partra vetett gömbölyded kavicsaival, fekete homokjával. Vízesések lábánál ugrálhattunk a troll-látta köveken és néha ihattunk is a hegyi patakok vizéből. Jártunk a skógari múzeumban, belesve a múltba, fűvel benőtt tetejű házikók ablakán nézhettük az őszi táj színeit. Végül fürödhettünk a Kék Lagúna türkizkék vizében, fehér iszappal az arcunkon, kipihenve a fáradalmakat.

A rengeteg élményt rengeteg fotó kísérte. Majd' 1500 felvétel készült, így a beszámolókat bőséges képanyag kíséri, képnaplóvá avanzsálva azokat.

Szó lesz a fővárosról, a hegyekről, a sziklákról és kövekről, a vizekről, az állatokról, a növényekről és még sok egyébről. Jó olvasgatást!

Fotók fentről lefelé: Izlandi hegyek a repülőgépről; Reykjavík részlet; Hegyoldal, háttérben gleccserekkel; Szivárvány a Seljalandsfoss vízesés szomszédságában.

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr303332184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.