A téli erdőben

2012.01.31. 11:03

hosszúhegyi-túra_.jpghosszúhegyi-túra-(11).jpghosszúhegyi-túra-(31).jpghosszúhegyi-túra-(33).jpgDeres, hideg volt a reggel. Kristályok borították az egykor hajladozó, de ma derékban megtört füveket, gyémánt diadémot hordtak a megbarnult, megfakult tölgylevelek. A kristályok fagyos tekintetében azonban irizáltak még a nyár színei: elvétve meg-megcsillant az éteri lila, a halk szavú zöld vagy a szárnyaló piros.

Dermedten álltak a fák. Kérgük mint sima pala csillogott a bágyadt napsütésben. A téli szél kitartóan borzolta a csupasz ágbogukat azt gondolva: nekik mindegy, úgyis halottak.

Mozdulatlanságuk azonban csupán a túlélés eszköze volt, a látszat ellenére lassacskán útra keltek a kéreg alatt a nedvek, s elérve a fagyott árak végét, felmelegítették az ott szunnyadó rügyeket, mint kesztyű a kezet.

Az avar is lassacskán életre kelt. Letört ágakon virított a legragyogóbb zöld ruhájába bújt moha, sárga zuzmó varrt csipkét a kövekre és sötét rózsaszín fonákját mutatta a ciklámen levele.

Tócsák feküdtek a kitaposott úton. Fagyott tükrük alatt buborékok úsztak. Mint megriadt halraj verődtek csapatba, de zárult a jégfedő, s ők bent rekedtek.

Lassan kúszott le a nap, narancsba vonta a fákat. Egy bükkfa végighúzta ágát a bőrébe vésett feliratokon és szíveken s mesélni kezdett szerelmekről, szép percekről, kirándulásokról, barátokról. A többiek csendben hallgatták. Köd kúszott a tájra.

Fotók: Jégkristályok; Mohaerdő; Tócsaszem; Ágfalvi-erdő. (2012. január 28.,Soproni-hegység.)

Szerző: chaplina

2 komment

Címkék: tél erdő fák

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr84022937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zazafi 2012.02.01. 00:48:55

Én is ott voltam aznap, kerestem az átjárót és kergettem az útról letérve a fagyos-lábú, gémberedett erdei népet! Kata zsemléket varázsolt - mint Nyulat a cilinderből - hátizsákjából, Sándor pedig söröket kínált körbe...Így merítkeztünk aznap délután a kollektívben..S jó volt!

chaplina 2012.02.01. 10:07:46

Komment á lá bölcsész :D Tetszik!