Zajlik az élet

2012.02.12. 15:00

jégzajlás-a-Dunán-(42).jpgA péntek délutánt a Dunánál töltöttük, hogy szemtanúi lehessünk egy nem mindennapi természeti jelenségnek: a dunai jégzajlásnak. A Margit-hídról bámultuk a sodródó jégtáblákat, melyek elképesztő alakokat öltöttek. Az állandó sodródás, koccanások, súrlódások és ütközések hatására ugyanis nem csupán sima felszínű jégtáblák úszkáltak a vízen, hanem cifra szélű, rózsára emlékeztető vagy épp összegyűrt lepedő formájú képződmények is. A part mentén, a Margitszigeten pedig  olyan jégformákat láttunk, melyek az ásványok szabályos kristályaira emlékeztettek: jégtűk -és lapocskák nyúltak az ég felé.

jégzajlás-a-Dunán-(95).jpgA másik érdekesség a látvány mellett a hang volt. Amint a jégtáblák összetorlódtak vagy épp a parton összegyűlő jégzúzaléknak ütköztek, olyan recsegő-ropogó hangot adtak ki, hogy az már néha borzongató volt.

jégzajlás-a-Dunán-(84).jpgJégbe fagyva sóhajtottak a hajók, ha egy nagyobb tábla tört ripityára, de két kormorán nem zavartatta magát, békésen bukdácsoltak a víz alá némi táplálék reményében. Eközben a jég felszínén pedig sirályok járkáltak, megpihenve két repülés között és csodálkozva nézték a jégtábla repedéseit.

A Margitsziget csúcsához érve érdekes látvány fogadott minket: a sziget betonozott csúcsánál jókora jégtörmelék-sziget terebélyesedett. Aztán jött egy nagy jégtábla és recsegő hang kíséretében a szemünk láttára hasadt száz meg száz darabra a sziget orrának ütközve. A kis darabkák sebesen úsztak tovább, majd beleolvadtak a szürke horizontba.

tó-a-szigeten-(16).jpgtó-a-szigeten-(13).jpgEztán békésebb vizekre eveztünk és az irányt a sziget japánkertje felé vettük, ahol a kicsiny tó termálvize gőzölögve sugározta magából a meleget. Kacsák lubickoltak itt, óriási narancsszínű aranyhalak és nyújtózkodó teknősbékák társaságában. Ahogy a parton álltunk, egy piciny vörösbegy merészkedett a közelünkbe és előadott egy kis tavaszi szonátát, majd csipegetni kezdett. Az automatából vettünk tápot, aminek a tó élőlényei rendkívül örültek. Különösen a halak zsongtak be tőle: csapatokba verődve kapkodták el egymás elől a falatkákat.

vörösbegy-(2).jpgtó-a-szigeten-(3).jpgSokan nem szeretik a telet, mert unalmasnak, hidegnek és hosszúnak tartják. Pedig akad azért egy-két látnivaló, amire érdemes egy kis időt szánni.. Szóval nem is olyan egyhangú ez a tél, mint amilyennek tűnik, nem igaz?

Fotók: Jégzajlás a Dunán; Kényszerkikötés; Jégtáblák; Gőzölgő tó; Narancsszínek; Vörösbegy (Schmiedl Tibor fotója); Lebegés. (2012. február 10., Budapest)

Szerző: chaplina

2 komment

Címkék: tél víz madarak

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr344096687

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zazafi 2012.02.12. 22:41:30

Persze, kell a tél!
(Tibinek külön gratula a vörösbegyért...)

chaplina 2012.02.13. 07:46:02

@zazafi: A tél már csak ilyen. Szükséges "rossz". Néha nem is olyan rossz. A vörösbegyért már én is hálálkodtam Tibinek, jó kép lett. Tündéri ez a kis madár!