a-ter-es-korny-_3.jpgidegenvezetessel-a-varban-_7_-masolata_1.jpgimg_7636.jpgSzámomra a legkönnyebben meglátogatható világörökségek Budapesten vannak, ahol jelenleg élek. Számos alkalommal sétáltam a Várban és az Andrássy úton, gyönyörködtem a Duna-part házaiban és munka után néha az egyes metróval, leánykori nevén a Milleniumi Földalatti Vasúttal (Kisföldalatti) utaztam tovább.

Annyira természetes ezeken a helyeken járni nap mint nap, hogy már csak apropót kellett találni, miként is szülessen meg ez a cikk, és rohanjak végig a város nevezetességein. Az apropó azonban hamar előállt: mindenképp látni akartam a Picasso és Modigliani kiállítást a Nemzeti Galériában. Így fogtam a fényképezőgépet, a vizespalackom és a táskám, majd felbuszoztam a turistáktól hemzsegő Várba.

A kiállítás megtekintése után bejártam a várnegyedet és fotóztam. A kék égen úszó vattapamacs felhők képeslap minőségűvé varázsolták a képeket, gyönyörűen mutattak a történelmi épületek fölött.
A királyi palotától indultam, ahogy kiléptem a Nemzeti Galéria ajtaján, a kőkorláthoz léptem, hogy megnézzem a Duna parti kilátást a Parlamenttel, a Gresham palotával, a hidakkal, a rakpartokkal, és azok sárga villamosaival. Innen tovább sétáltam a Mátyás templom irányába a különleges kapukkal rendelkező, középkori eredetű házak mentén. A templom ragyogott, szépen felújították. Mázas cserepei és arany csúcsdíszei ragyogtak a napsütésben. Innen tovább siettem a Mária Magdolna toronyhoz, a Halászbástyát meg sem akartam közelíteni, annyi turista lepte el. A torony méltóságteljesen tűrte a forró délutánt, habos felhők koronázták. A Kapisztrán téren, ahol az Országos Levéltár és a Hadtörténeti Múzeum áll, felszálltam a Deák tér felé tartó buszra, majd ott felszálltam Kisföldalattira. Az Opera megállónál kiszálltam, hogy lefotózzam az Opera épületét, majd tovább metróztam a Kodály köröndig, ahonnan gyalog mentem tovább a Hősök tere felé. Sajnálkozva néztem a tavaly kiégett sarokházat, és álmélkodva a gyönyörű villákat. Elhaladtam a Zelnik István Délkelet-ázsiai Aranymúzeum, és a Koreai Köztársaság Nagykövetsége mellett, hogy csak néhány példát említsek az itt sorakozó híres-neves intézmények közül.

A Hősök terére érve nem csak én, hanem a fényképezőgépem is kimerült, így innentől a telefon teljesített szolgálatot. A metróval elutaztam a Széchenyi fürdőig, kattintgattam pár képet a narancsos fénybe burkolózó épületről, még az előtérbe is bemerészkedtem, majd elégedetten tértem haza.

Nem teljes a fotótár, sok épület kimaradt. De legalább megvan a következő apropó az újabb felfedezésekre.

Fotógaléria - Duna-partok és a Várnegyed:

Fotógaléria - Az Andrássy út és történelmi környezete:

A bejegyzés trackback címe:

https://chaplina.blog.hu/api/trackback/id/tr99910560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.